Gigaberuházásokkal igyekszik Oroszország nemzeti tulajdonba emelni a Jeges-tengeren keletkező új kereskedelmi útvonalakat, és a mélyben fekvő nyersanyagkincseket. A
Spiegel összefoglalója bemutatja, hogy a klímaváltozás révén drasztikus ütemben olvadó északi jégpáncél a következő évek, évtizedek során korszakos változást jelent majd a Kína-Oroszország-Európa közti kereskedelemben.
A Szuezi-csatorna 1869-es megépítése révén a Hamburg-Sanghaj hajóút mintegy harmadával csökkent. Verdit kérték föl, hogy a történelmi jelentőségű megnyitóhoz írjon ünnepi himnuszt - hamarosan újabb zenei remekmű születhet, ezúttal Oroszországban. A globális felmelegedés a jégpáncél gyors olvadását okozva a nyári hónapokban tökéletesen hajózhatóvá tette a Jeges-tengert. Rekordvékonyságú jégréteget mértek tavaly szeptemberben, idén júliusban pedig az eddigi leggyorsabb olvadást regisztrálták - naponta két Bajorországnyi tengerfelület szabadul meg a jeges borítástól. A Barents-, a Kara-, a Laptyev- és a Chukchi-tengeren egyaránt jégtörő hajók nélkül is lehet már közlekedni, ami a hajótulajdonosok, az orosz politikusok és az energetikai óriások (pl.: Gazprom, Novatek) jövőjét is átírja. Nemcsak Sanghaj kerülhet még közelebb Hamburghoz (az eredeti 28 000 km-hez képest immár csupán 14 000 km lenne a hajóút hossza), hanem elérhetővé válik a világ egyik legnagyobb gázlelőhelye is.
Putin elnök euforikus hangvétele érzékletesen tükrözi az „Északi Tengeri Hajóúthoz" fűzött gazdaságpolitikai reményeket: milliárdos infrastrukturális beruházások révén egy északi Szuez kiépítését vizionálja. Jóslata szerint a tundra menti hajóút a nemzetközi kereskedelem aranykorát hozhatja el. Az orosz modell természetesen csak a vásárlókat látja „nemzetközinek", a tulajdonlást nemzeti ügyként kezeli.
Az engedélyeztetések során figyelemmel kell lenni a sarkvidék fokozott környezeti érzékenységére, ami a bürokratikus ügyintézést akár a szokásosnál is hosszabbra nyújthatná. Márciusban ennek kezelésére hozták létre Moszkvában a Northern Sea Route Administrationt (NSRA).
A kontinensközi „szupersztráda" jelenleg július és október között használható ércek, kőszén, műtrágya, gabona, valamint nyersolaj és földgáz szállítására. Az idei transzport összességében 5 millió tonna, ami várhatóan háromszorosára nő majd 2017-ig. Az új kereskedelmi útvonal világgazdasági szerepét is érzékelteti, hogy az orosz gázipar csúcsának számító Novatek a Jamal-félszigeten 15 milliárd eurós befektetést finanszíroz. A Sabetta sarki kikötőből az ultramodern gázterminál révén hatodára csökkentett súllyal tudná a nyersanyagot Európába szállítani 2016-tól.
Bár a tenger keleti vidéke továbbra is kockázatosnak számít, de a klímaváltozás erre a problémára gyors választ adhat. Sőt, ha nem is 2030-ra, mint ahogy egyes becslésekből következik, de pár évtizeddel később a nyugati és a keleti utak is tökéletesen hajózhatóak lesznek már, akárcsak Alaszka legészakibb részei - ezen változások után már értelmetlenné válnak majd a sarki útvonalak nemzeti kisajátításáról szóló viták is.
Marco Evers a Spiegel nemzetközi ügyekre szakosodott újságírója.