Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója ellen európai elfogatóparancsot adtak ki a horvát hatóságok. A felszínen ez tűnik az elmúlt hetekben magas hőfokra izzított Mol-INA ügy legfontosabb eseményének, de a háttérben magyar, horvát és orosz energia- és geopolitikai érdekek, a nemzetközi olajipar átalakulása és a Mol kitermelési lehetőségeinek beszűkülése is jelentős szerepet játszik az események alakulásában.

A Figyelő hosszú összeállításban elemezte a Mol körül kialakult helyzetet. Rövid ízelítőnkben az INA lehetséges tulajdonosairól szóló részből idézünk. „A horvátok ott tévednek egy óriásit" - vélik egy általunk megkérdezett elemző, „hogy új partnerrel jobban is járhatnak, mint a Mollal. Éppen ellenkezőleg rengeteget kockáztatnának a szakítással, és ilyen békés, nyugodt, a pénztárcáját is kinyitni hajlandó házastársat, mint a Mol biztosan nem találnának." Abban Pletser Tamás, az Erste elemzője is egyetért, hogy valóban kevés potenciális vevő látszik. Az OMV (a Mol anno az osztrák céget előzte meg az INA első privatizációs tenderén) már nem igazán érdeklődik a régiós cégek iránt, teljesen megváltozott a stratégiája, legfeljebb nyomott áron vásárolna. A horvátok a legjobban valami nagy olajipari játékosnak örülnének, de egy BP, vagy Shell szintű cég számára az INA nem érdekes. Ezek a cégek pontosan tudják, hogy mekkora kockázatot vállalnának egy mélyen nacionalista, a változtatásokat blokkoló politikai környezetben, ráadásul az INA számukra kevés hozzáadott értékkel bír. Egy 2,5 millió hordós BP-termeléshez képest a napi 40 ezer hordós INA-termelés nem számottevő. Az elemzők értékelése és a horvát sajtó találgatásai alapján valójában négy cég jöhet erősebben szóba, mint vevő. Három orosz cég, a Rosznyefty, a Gazpromnyefty, valamint a Zarubezsnyefty, illetve az azeri állami olajcég, a Socar. Közülük kettőnek van már ma is erősebb balkáni jelenléte, a Gazpromnak és a „Zaru"-nak. A Gazprom a szerb Naftna Industrija Srbije's (NIS) céget vette meg, így két finomítót is, amelyek közül a Pancevo-i finomítóra rengeteget költött. A Gazprom a NIS-ben egy regionális játékos csíráját látja. A Gazprom az INA-val kapcsolatban ezért is deklarálta is, hogy csak a benzinkutak iránt érdeklődik, ám ez az, amit a Mol csak legvégső esetben adna el. Ezért, ha egy csomagban adnák el az INA-t, akkor csak nyomott áron lenne rá orosz jelentkező. Igaz, az oroszok sokszor lépnek nem teljesen üzleti megfontolásból, adott esetben akár a finomítókat is megvehetik, de vélhetően Pancevo mellett semmi szükségük nem lenne az INA rossz hatékonyságú rijekai és sisaki finomítóira. Főleg úgy nem, hogy Oroszország hihetetlen sebességgel építi ki saját finomítói kapacitásait, egyre kevesebb nyersanyagot hoz Dél-Kelet-Európába, sokkal inkább feldolgozott termékeket kíván értékesíteni - magyarázza Pletser Tamás. A szintén orosz, állam kezében levő és elsősorban gázzal foglalkozó Zarubezsnyefty Boszniában vette meg a piacvezető céget, a helyi üzemanyagtöltő-hálózattal és a bosnyák finomítói kapacitásokkal (az ékkő a Bosanski Brod elnevezésű finomító). A Zaru mindezért közel egymilliárd eurót fizetett, de jelezte, hogy érdekli a környék gáz-infrastruktúrája is, akár Zágrábig is szívesen építene vezetéket. Ezt pedig komoly tervnek érdemes tekinteni és minden ilyen orosz reménynél ott világíthat a közös horvát-magyar félelem, ha az orosz medve beteszi a lábát egy energiapiacra, akkor abból sok jó nem születik, tovább nő az energia-függés, az oroszok a maguk képére formálják a nyersanyag-beszerzést, övék lesz Dél-Kelet-Európa tengeri energiakapuja az Adrián. Ez nem jó a horvátoknak, de nagyon nem jó a Molnak sem. A Figyelő eheti címlap összeállítása sok egyéb politikai és gazdasági aspektusból is elemzi a Mol, Hernádi Zsolt elnök-vezérigazgató és a magyar kormány helyzetét. (Figyelő 9-15. oldal)

Veszik a fakabátjukat

Az elmúlt hetekben többször is utalást tett arra Orbán Viktor miniszterelnök, hogy a pedagógusok után a rendőrségnél is szükségét látja az életpálya-modell bevezetésének. S erre jó oka van: a rendőrség állományának hangulata egyáltalán nem nevezhető rózsásnak, s nem feltétlenül csak a bérek színvonala miatt. Nem csak a kormányfő, de belügyminisztere, Pintér Sándor is tudatában van annak, hogy nagy a fluktuáció az állományban, értesüléseink szerint ez szóba került mostanában a tárca legfelső szintjének megbeszélésein. Az elmúlt öt évben, 2008 és 2012 között 9074 rendőr távozott a pályáról, és idén is már 629 rendőr szerelt le január és augusztus között. Köztük olyanok is, akik e döntésük miatt kénytelenek voltak visszafizetni a képzésük költségét: 2009 óta 217 olyan rendőr szerelt le, akikre vonatkozott a visszafizetésről szóló szabály. A képzés átlagos költsége 915 515 forint - tudatta a Figyelő Online munkatársával az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK).

Az iskolapadból ugyanezen idő alatt kevesebb új rendőr került ki, vagyis az állomány fogy, igaz, az ORFK szerint csökkenő ütemben. Csakhogy a feladatok közben szaporodnak: az elektronikus útdíj rendszer bevezetése a rendőrségnek is munkát ad. Idén az év második felétől 93 ellenőrzési ponton teljesítenek szolgálatot, aminek az ellátásához 1116 emberre van szükségük. A megtett úttal arányos díj falni fogja a munkaórákat, legalábbis erre lehet következtetni abból a számításból, amely szerint a megnövekvő feladatok miatt a közigazgatási hatósági szolgálat 21, az ORFK gazdasági főigazgatósága pedig 15 új ember felvételét kéri. Az így kialakuló 1152 fős autópálya-csapat hiányozna a rendőrség kötelékéből, ezért pótlásukról gondoskodni kell. Minderre összesen 3,5 milliárd forintot különít el a 2014-es költségvetésben a kormány. A pénz többletforrásként kerül a rendszerbe, összességében pedig a jövő évi büdzsével 15,8 milliárd forinttal több pénzt biztosítanak a rendőrségnek, mint amennyiből idén gazdálkodnak. (Figyelő 24-25. oldal)

Bige László: „gengszterség lenne és nem befolyásosság!"

„Meg fogjuk venni a KITE Zrt. 100 százalékát, de nem tudjuk, milyen nagyságrendű lesz a vége az eladásnak" -nyilatkozta a Figyelőnek adott interjújában Bige László, a Bige Holding Cégcsoport főtulajdonosa, amely már letette a vételárat a piacvezető hazai agrárintegrátor és kereskedelmi társaságért. A befektető nem is lát olyan okot, ami miatt a Gazdasági Versenyhivatal - ügyletet jóváhagyó - hozzájárulásának akadálya lenne.

Mint mondta, „magyar tulajdonúként a Bige-csoport a legnagyobb, legerősebb, tőkeerős, nincsenek hiteleink. Csak be kellett nyúlni a pénztárba, hogy a KITE vételárat ki tudjuk fizetni." - A szakmában viszont már azt beszélik, hogy egyes befolyásos vevőjelöltek meg akarják fúrni a versenyhivatalnál, hogy engedélyezze a tranzakciót. Ezzel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy „ez gengszterség lenne és nem befolyásosság, de Magyarország jogállam!"(Figyelő 45 -46. oldal)