Az „evés” fejezi ki a táplálékfelvételi viselkedést pszichológiai értelemben, az étkezés inkább antropológiai fogalom, amelyhez a rítusok, szokások csatlakoznak, ezért a legjobb evészavarokról beszélni (a táplálkozás pedig túlságosan tág fogalom).

Az anorexia a kialakulása utáni első évtized végére általában az esetek 8-9 százalékában halálos. Nehezen rejtegethető, de a bulimiások 80 százaléka nem fordul orvoshoz. Felmérések szerint az evészavarok a fiatal, 18–35 év közötti nők 1-4 százalékát érintik. Régebben kizárólag a nyugati civilizáció betegségeinek tartották az evészavarokat, később kiderült, hogy Közép- és Kelet-Európában is gyakoriak.

Ezek az adatok a kifejlett betegségekre vonatkoznak, ugyanakkor az is nagyon lényeges, hogy a ritkán (például havonta néhányszor) jelentkező résztünetek – például hashajtózás, önhánytatás, néhány napos koplalás – igen gyakoriak lehetnek egyes csoportokban, például a fokozott evészavar-kockázattal jellemezhető egyetemista nők körében. Ezek az adatok tehát a problémakör népegészségügyi jelentőségét húzzák alá.

Az anorexia tünetei

-Legalább 15 százalékos testsúlyhiány
-Félelem az elhízástól
-Testképzavar: a testsúly vagy az alak észlelésének a zavara (a beteg soványan is kövérnek érzi magát)
-A menstruáció elmaradásaAz evészavarok tipikusan fiatal nőkre jellemző betegségek. Férfiak körében az összes megbetegedés csupán 2–10 százalékában fordulnak elő. Jellemző az is, hogy felső és középosztálybeli személyek betegségeiről van szó. A társadalmi különbségek azonban fokozatosan eltűnnek: az evészavarok egyre gyakoribbak a kevéssé fejlett országokban, a férfiak között, az idősek körében és az alacsonyabb társadalmi rétegekben is.

Két altípust különböztetnek meg: a koplaló, azaz restriktív, valamint a purgáló (öntisztító) módszereket (hányást, hashajtást) is alkalmazó bulimiás altípust. A testsúlyhiány mértékének kifejezésére a testtömegindex a legalkalmasabb mutató (angol rövidítéssel: BMI, azaz body mass index). Ez a testsúlykilogrammok és a méterben megadott testmagasság négyzetének a hányadosa; a nőknél a normális tartomány 18,5–25, a férfiaknál 20–25 között van. Anorexiás soványságról 17,5 kg/m2 alatti testtömegindex esetén beszélünk.

Az anorexia általános tüneteihez tartozik még az életfontosságú funkciók lelassulása, a testhőmérséklet, a vérnyomás, a pulzusszám alacsony volta, valamint a hajhullás. Gyakori a túlzott testedzés, a mozgásos hiperaktivitás. Az étkezéssel kapcsolatban furcsa szokások ütik fel a fejüket: a beteg apró darabokra vágja az ételt, sokáig piszmog vele. Ezek a szokások természetesen feszültséget keltenek a családban. Jellemzővé válik a nyomott hangulat, az ingerlékenység, a visszahúzódás, a szexuális érdeklődés elvesztése, a különböző kényszeres szokások. Jellemző a tökéletességre való törekvés és a teljesítményorientáltság.


A bulimiának két altípusa van. A purgálót az önhánytatás és a hashajtózás jellemzi. A nem purgáló altípusra a kompenzáló viselkedések egyéb formái (időszakos koplalás, túlzott testedzés) jellemzők. Elkülönítenek még egy bulimiához közeli formát is: ez a falási zavar, amely nem jár a bulimiára jellemző súlycsökkentő manőverekkel, de a túlevési rohamok gyakoriak, ezért e betegek általában túlsúlyosak. Meg kell még jegyezni, hogy egyes bulimiások az éhség leküzdése céljából eszik túl magukat, mások viszont azért, hogy hányhassanak. A hányás ugyanis katartikus megkönnyebbülést jelenthet.

Az evészavarok egyik baljós formája az úgynevezett multiimpulzív forma. Ebben az esetben a belső késztetések, indulatok megfékezése a nehéz, aminek több következménye lehet: kleptománia, alkoholizálás, drogozás, szexuális gátlástalanság, önsértések, öngyilkossági kísérletek.

Az elmúlt két évtizedben több új kórformát is leírtak az evés zavarai között. Az izomdiszmorfia a testépítő férfiak között fordul elő, akik izmosan is soványnak érzik magukat. E betegek gyakran anabolikus szteroidokat használnak, annak minden veszélyével. A testzsírfóbia ennek valamilyen rokona lehet: a testépítők egy része azért űzi e sportot, hogy minél szálkásabb legyen, azaz a test zsírtartalmától fél. Az ortorexia a legújabb zavarok egyike, amely egészségesétel-függőséget jelent. Ezek a személyek csak egészségesnek tartott táplálékot fogyasztanak. Egyfajta kényszerbetegségről van tehát szó.

A bulimia tünetei

-Visszatérő falási, túlevési epizódok, melyekre a kontrollvesztés érzése jellemző
-A súlygyarapodást megakadályozó, kompenzáló viselkedések: önhánytatás, hashajtózás, vizelethajtók stb. alkalmazása. Idetartozik a túlzott testgyakorlás vagy az időszakos koplalás is
-
A tünetek legalább három hónapja fennállnak, minimálisan heti kétszeri jelentkezéssel
-
Az önértékelést túlzottan befolyásolja a testsúly és az alak
-A zavar nem kizárólag anorexia során jelentkezikAz evészavarok pszichoszomatikus zavarok, kialakulásukban a biológiai, a pszichológiai s a társadalmi-kulturális tényezőknek egyaránt szerepük van. Ezért a terápiában is komplexek, a gyógyszeres kezeléseknek viszonylag korlátozott a szerepe. Anorexiánál kevés haszonnal járnak, bulimiánál viszont az antidepresszívumok hatékonyak lehetnek.

A kezelésben főleg a pszichoterápiáknak van jelentőségük, fiatal korban a családterápia a legfontosabb. A módszerek között a pszichodinamikus gyógymódok és a kognitív viselkedésterápiák a leggyakrabban alkalmazott eljárások, de a terápiás arzenálban ma már megtalálhatók a modern információs technológia vívmányai is. Így egyre több internetes megelőző-segítségnyújtó módszer ismeretes.

A prognózist tekintve azt mondhatjuk, hogy az evészavarban szenvedők fele tünetmentessé válik, negyedük javul, de még tünetekkel küzd, s további negyedük nem változik érdemben, azaz krónikus lefolyásra lehet számítani.

Dr. Túry Ferenc a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet igazgatója

A Richter Tudós Klub legutóbbi előadás-sorozata a táplálkozási zavarokkal foglalkozott, melynek során a budapesti, a debreceni, a pécsi és a szegedi orvosegyetemeken hangzottak el előadások a témában.