A brazil növekedés a tavalyi 1 százalék után idén sem nő a duplájára, miközben Dél-Afrika és Oroszország is csak hasonlóan szerény bővüléssel kalkulálhat. Indiában az elmúlt évek ragyogása után (11,2, majd a 7,7 százalékos GDP-növekedés) a 4 százalékos gyarapodás is elégedetlenséghez vezethet. Kína pedig a 3 évtizeden át tartó 10 százalékos lendületét veszíti el ezekben az években, gazdagságának gyarapodása 7,8 százalékra lassult. A nagy növekedési potenciállal rendelkező és korábban kiváló adatokat produkáló országok (Magyarország, Argentína, Törökország stb.) hasonló fordulatot élnek át, ami 6 gazdaságpolitikai folyamat együttes eredménye.

1. A fejlődő országok a túlfűtött gazdasági aktivitás évei után 2011-ben szigorúbb monetáris politikára tértek át, aminek a folyó éven túl átgyűrűző hatásai is vannak, így több évre fékezik a növekedést.

2. Az Egyesült Királyság és Japán recessziója, az eurózóna krízise és az amerikai gazdaság lassulása nyomán világszerte be kellett látni, hogy csupán vágyálom volt feltételezni, hogy a fejlődő országok növekedése független a nemzetközi folyamatoktól.

3. A kapitalista berendezkedés új formái alakultak ki ezekben az országokban az állami szerepvállalás megváltoztával, ami a reformokat és a magánszektor mozgásterét is szűkítik, teret nyitva a nacionalizmus, a protekcionizmus és az importhelyettesítő iparosítás előtt.

4. A brazil, orosz és dél-afrikai áruexport többé már nem jelent elegendő ösztönzőt a gazdaság számára, ráadásul a kínai lassulás és a zöld technológiák terjedés miatt a korábbi ellátási szint fenntartása is valószínűtlen.

5. Az amerikai FED jelzéseiből kiolvasható, hogy a zéróhoz közeli kamatlábnak hamarabb inthetnek búcsút a befektetők, mint azt korábban sejteni lehetett. A likviditási korlátozások azonnali változtatásra kényszerítik majd a piaci szereplőket is.

6. Bár a fejlődők közt sokan többletet értek el a folyó fizetési mérlegben, de Törökország, Dél-Afrika, Brazília és India például folyamatosan hiányt termelt, aminek finanszírozása súlyosan rontja a kilátásokat, ugyanis többnyire külföldről érkező, rövid lejáratú adósságokról van szó.

A világpiaci folyamatokon túl saját gyengeségeikkel is szembe kell nézniük. A magas infláció, az ikerdeficit és a stabilitási kockázatok mellett csak olyan gazdaságpolitikai manőverek látszanak megvalósíthatónak, amelyek tovább lassítják majd a gazdaság dinamikáját.

Bár az e 6 ponttal lefestett gazdaságpolitikai kontextus egyes elemei ciklikusak, másik részük viszont strukturális adottságokból fakad (például a 3. és a 4. pont, valamint a kínai gazdasági kilátások hatása), így semmi sem kecsegtet a korábbi növekedési adatokhoz való visszatérés lehetőségével.

Nouriel Roubini (1959 -) a New York University Stern School of Business professzora és a Roubini Global Economics elnöke. A Clinton-kabinet vezető gazdaságpolitikai tanácsadóként kérte ki a véleményét. Egyike volt azon kevés közgazdászoknak, akik előre megjósolták a 2008-as pénzügyi válságot. Dolgozott többek között a Nemzetközi Valutaalapnak, a US Federal Reserve-nek és a Világbanknak.