Aki ma a fóti Károlyi kastélyt szeretné meglátogatni, és időben egyeztet időpontot, azt nem más vezeti végig a közel 200 éves épület folyosóin, mint az épület egykori tulajdonosa, jelenlegi bérlője, gróf Károlyi László. Noha e falak között született, 50 év és egy rendszerváltás kellett ahhoz, hogy a ma 82 éves gróf visszaköltözhessen ősei egykor államosított birtokára. A Gyermekváros területén található kastély hivatalosan 1993-ban vette fel Károlyi István (László gróf édesapja) nevét. A ceremóniára Károlyi László Londonból érkezett; akkor vetette fel a hazatérés és letelepedés gondolatát az intézmény igazgatója.

A távozás annak idején ugyan kényszerű volt, László gróf ezt mégsem drámának élte meg. Ellenkezőleg: életének minden állomására kalandvágya hajtotta. A háború után 14 évesen Svájcba ment tanulni, majd beadta a kivándorlási kérvényeket. Elsőként Buenos Airesből érkezett válasz, így oda ment. Az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Menekültügyi Szervezettől megkapta a mindenkinek járó 50 dollárt, ennyivel vágott neki új életének. Négy évig tartott, míg családjának is sikerült Argentínába kimenekülni.

Pár év múlva Lászlót Chilébe vitte a kalandvágy. Egy évig halászbárkákon dolgozott, majd a kereskedelemben helyezkedett el. Egy évre rá aztán Peruba költözött, oda legfőképp szenvedélye, az őserdei vadászat vonzotta. „Aztán az államtól 500 hektárt sikerült megvásárolni a dzsungel közepén, azzal a feltétellel, hogy annak tíz százalékát be kell ültetnem kávéval és más ott honos gyümölcsfajtával. Ez a vállalkozás eleinte sikeres volt, ott is maradtam 15 évig".
Aztán 1960 körül csökkenni kezdett a kávé világpiaci ára, akkor minden odalett.

A cikket keresse a Figyelő ünnepi, dupla számában.