Egy emberöltővel Csehszlovákia békés és húsz évvel Jugoszlávia erőszakos felbomlása után nem kizárt, hogy Európa térképét hamarosan megint újra kell rajzolni. Könnyen elképzelhető, hogy néhány éven belül néhány új állam jön létre a vén kontinensen. Ha egészen pontosak akarunk lenni, nem is új, hanem régi államokról van szó, hiszen a függetlenséggel kacérkodó Skócia és Katalónia is korábban évszázadokon át önálló államisággal rendelkezett, mielőtt beolvadt volna a brit, illetve a spanyol királyságba.

A skótok 307 év, a katalánok pedig kereken 300 év után 2014 őszén népszavazást készülnek tartani az elszakadásról. Nyugat-Európa egy másik pontján, Belgiumban pedig a május végi választások után egy olyan politikai erő kaphat felhatalmazást a kormányalakításra, amelynek nem titkolt célja az önálló Flandria megteremtése. Ha a skót, a katalán és a flamand függetlenségpártiak elérnék céljukat, akkor annak minden bizonnyal egész Európára hatása lenne. Sikerük ugyanis vélhetően más, nyelvi, kulturális vagy egyéb jogaik elismeréséért küzdő európai nemzeti kisebbségeket is felbátorítana. Ez akkor is igaz, ha a francia bretonok, vagy a székelyek és a skótok és katalánok helyzete, törekvései és lehetőségei között nem lehet egyenlőségjelet húzni.

SZLOVÁK BLOKK
Az esetleges határváltozások Európa által történő elismerésének az a legfőbb kritériuma, hogy a válás az anyaország és az abból kiválni akaró alkotórész közötti tárgyalásos megegyezésen alapuljon. Ha így lesz, akkor Vincent Laborderie, a Leuveni Katolikus Egyetem kutatója nem tartja valószínűnek, hogy a többi uniós tagország ne ismerné el az újonnan létrejövő államokat. A belga professzor ugyanakkor nem biztos abban, hogy a magyar kisebbség szeparatista törekvéseitől tartó Szlovákia nem blokkolná az új országok felvételét az Európai Unióba. A szlovákok és a románok hasonló okból utasították el eddig Koszovó függetlenségének elismerését a spanyolokkal, a görögökkel és a ciprusiakkal együtt. Koszovóval egyébként kivételt tett a nemzetközi közösség nagy része, amikor nem tette függővé Szerbia jóváhagyásától az elszakadás elismerését. A leuveni egyetem kutatója ugyanakkor nem hiszi, hogy az EU tagállamai hasonló gesztust tennének Skóciának és Katalóniának, ha azok egyoldalúan kiáltanák ki a függetlenségüket.

Edinburgh esetében ettől nem is kell tartani, hiszen az Egyesült Királysággal egyetértésben, jogilag rendezett módon kerül sor szeptember 18-án a sorsdöntő referendumra. A brit kormány szavát adta rá, bármi is legyen a végeredmény, azt tiszteletben fogja tartani. Sokáig úgy tűnt, hogy az Egyesült Királyság nem sokat kockáztat, hiszen csak egy kisebbség támogatta a kormányon lévő Skót Nemzeti Párt függetlenségi programját. Bár a maradni kívánók még mindig többségben vannak, az elmúlt hónapokban csökkent a különbség, és még mindig viszonylag nagy, közel 20 százalékos a bizonytalanok aránya.