A Közép- és Kelet-Európa gázellátás-biztonságának javítását célzó Nabucco-projekt egy évtizedes hányattatását elnézve a beruházás akár a mondabeli görög hős, Odüsszeusz nevét is felvehette volna. Odüsszeusz azonban végül hosszas bolyongás után hazatalált. A Nabucco-beruházás számára azonban könnyen végzetes lehet a Shah Deniz 2. konzorcium múlt heti döntése. A gázkitermelő egy másik tervnek, a Délkelet-Európa felé épülő Transz-adriai Gázvezetéknek (TAP) ítélte oda az azeri lelőhelyről 2019-től elérhető évi 10 milliárd köbméter földgáz szállításának jogát.

A Shah Deniz 2. az azeri állami monopóliumból, a SOCAR-ból, a British Petróleumból (BP), a norvég Statoilból és a francia Totalból áll. A konzorcium állítólag a várható árbevételek alapján meghozott döntése nagy megkönnyebbülést keltett Brüsszelben. Ezzel ugyanis visszavonhatatlanná vált, hogy Oroszország megkerülésével létrejöhet a fizikai összeköttetés Európa és a Kaszpi-tenger térségének gázkincse között. Egyesek felróják az Európai Bizottságnak, hogy hűtlenül ejtette a korábban prioritásának tekintett Nabuccót. Ám igazság szerint Brüsszelnek hivatalból semlegesnek kellett lennie, amikor a TAP révén egy ugyancsak európai érdekeltségű projekt került képbe. Az Európai Bizottság számára kezdettől fogva az volt a lényeg, hogy létrejöjjön a Déli Gázfolyosó, az tulajdonképpen már másodlagos szempont volt, hogy miként.

Szögezzük le, hogy nem a Görögországot Albánián keresztül Dél-Olaszországgal majdan összekötő TAP által szállítandó 10 milliárd köbméteres gázmennyiség fogja megmenteni Európát, amelynek gázfogyasztásához képest ez csak csepp a tengerben. Ennél sokkal fontosabb, hogy a török-azeri közös vállalkozásban megépülő Transz-anatóliai Gázvezeték (TANAP) sokkal nagyobb gázmennyiséget lesz képes továbbítani az EU és Törökország határaira, ahonnan már csak tovább kell azt szállítani a kontinens belsejébe.

A teljes cikket keresse a Figyelő 27-dik számában.