„Mivel készülnél egy számítógéppel vívott sakkpartira?" - teszi föl a kérdést Erik Brynjolfsson és Andrew McAfee lenyűgöző könyvükben a holland nagymesternek, Jan Hein Donnernek. „Vinnék egy kalapácsot" - olvasható a válasz a Gépek kora 2.0-ban (The Second Machine Age). Ez a frappáns epizód is azt jelzi, hogy az automatizáció térhódításának újabb korszakhatárához érkeztünk. Az önműködő autók, a robotikusan működő gyárak nem csupán a kék-galléros, de a fehér-galléros munkákat is kiváltják, ami immár a sakk nagymestereit is eléri.

Az elmúlt évtized alatt az összekapcsolt világ tovább zsugorodott, ami minden állást, iskolát és gyárat átalakított. A foglalkoztatók világszerte könnyen és olcsón hozzáférnek a legalább felsőközép-kategóriás szoftverekhez. Brynjolfsson és McAfee ezért fogalmaznak úgy, hogy a gépek új korszakába léptünk.

Az első periódust az ipari forradalom nyitotta, melynek küldetése az emberi izomerő kiváltása volt, ám a döntéshozatal, a gépek felügyelete folyamatos emberi jelenlétet igényelt. Ennélfogva e kor fejlesztései az emberi munkaerő értékét még értékesebbé és fontosabbá tették, a gépekkel kiegészítő viszonyba kerültek.

Napjainkban azonban a kognitív tevékenység automatizálását figyelhetjük meg. A mesterséges intelligencia gyakorta hatékonyabb döntéseket képes hozni, mint az emberi elme. Az exponenciális, digitális és kombinációs hatások miatt az emberi munkaerő és a szoftveralapú termelési tényező egymás helyettesítőivé váltak.

A növekedés exponenciális ütemét az is jelzi, hogy a digitális számítógépek száma duplájára nőtt mindössze két év alatt - a gőzgép esetén ehhez még 70 év kellett, s hogy napjainkban a zsebünkbe is olyan telefonokat dughatunk, melyek egy szuperkomputerrel érnek föl. A Google Map pedig a kombinációs tér lehetőségeit mutatja, hiszen az alkalmazás beépíthető egy okostelefonba, így pedig már egészen más felhasználói igényt elégít ki. A GPS révén bármelyik sofőr tökéletes információkat szerezhet a forgalmi helyzetről, s így „mindenki egyedülállónak" érezheti magát.

Végeredményben a technológia új korszaka szükségessé teszi egy új társadalmi szerződés megkötését. Az ember munkája személyes identitásának jelentős részét adja és így büszkeségének, a társadalmi stabilitásnak is alapja. Erre a korszakértelmezésre építve az emberi munkaerőt terhelő adók csökkentése mellett érvelnek a szerzők, hogy a gépekkel szembeni relatív versenyképességüket növeljék. Az oktatás újratervezésekor azt az elvet javasolják követni, hogy a humánerőforrás képessé váljon versenyezni a gépekkel, s így elkerüljük az ellenük vívott harcot. Mindez az alanyi jogon járó alapjövedelem, a vállalkozó kedv fejlesztése és új piaci szolgáltatások feltárása irányába alakítja a gazdaságot.

Thomas L. Friedman (1953) háromszoros Pulitzer-díjas újságíró, publicista, a The New York Times állandó rovatvezetője. Ismertségét a globalizáció folyamatáról és sajátosságairól szóló könyveivel vívta ki magának. A nagysikerű The World is Flat című kötete És mégis lapos a föld címmel jelent meg magyar nyelven. Az elmúlt évek írásaiban Friedman a globális felmelegedés, a megújuló energián alapuló fejlődés és az Egyesült Államok új világgazdasági szerepének összefüggéseit járja körül.