- Egyszerű tréfának szántam, amivel arra akartam felhívni a figyelmet, hogy Jézus nagyon egyszerű, ütős megállapításokat tett. Például: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené. Nagyjából 60 karakter, szóval bőven elfér egy 140 leütésnyi tweetben. Én egyébként naponta kétszer „csipogok".

- Ön a Kultúra Pápai Tanácsának prefektusa, és egy évvel ezelőtt az egyik pápaesélyesként emlegették. Jól látjuk, hogy a közelmúltban radikális ritmusváltás történt a katolikus egyház és a kortárs kultúra kapcsolatában? A Beatles egyházi rehabilitációja közel fél évszázados késéssel, pár éve történt meg, ön viszont pár hónapja, Lou Reed halálának napján azonnal Perfect Day című számának néhány sorát tweetelte.

- Elismerem, ez talán tényleg annak a jele, hogy jobban odafigyelünk a kultúra komplex jelenségére. Igyekszünk nemcsak a felszínen értelmezni az eseményeket, megpróbálunk a dolgok mélyére látni - akár a könnyűzenében is. Törekszünk olyan csatornákat is megnyitni, amelyeken keresztül kapcsolatba léphetünk a modern művészetekkel vagy a kortárs zenével, szóval, a fiatalabb nemzedékek világával is. Ez nem jelenti azt, hogy elfelednénk a múltat, vagy radikálisan szakítanánk a katolikus egyház hagyományaival. Hiszem, hogy a vallást jellemeznie kellene a dinamizmusnak, különben sterillé válik, vagy szikkadt fundamentalizmussá kövesedik.

A teljes interjút keresse a Figyelő hetilap 7. számában.