Hétfő óta bármelyik kkv igényelheti az MNB által patronált növekedésösztönző hitelt a kereskedelmi bankokban, s ez jó, hiszen a bizakodás önmagában is fontos gazdasági faktor. Hogy meg is kapja azt a vállalkozó, no, az korántsem biztos. Ettől még tény: olyan termék jelent meg a palettán, ami korábban nem. Az ajánlat csábító, ki ne akarna olcsó kölcsönt felvenni.  Nem csak vállalkozások, az utca embere is kapva kapna egy ilyen lehetőségen. Pláne, hogy az MNB áll mögötte. Nem garantőrként, hanem forrásnyújtóként, de mégis azt az érzést táplálja a jegybank szerepvállalása, hogy ezt a hitelt nehezebb lesz bebukni, mint bármelyik másikat a piacon.

Pedig nem így van. Ez a termék ugyanúgy működik, mint a többi hitel. Olcsóbb, de aki nem fizet rendben, annak előbb-utóbb a felszámolókkal gyűlik meg a baja. Éppen ezért a kereskedelmi bankok kockázati elbírálásai nem tesznek különbséget a MNB-s forrásból származó és az egyéb hitelek között.

A programtól remélt makrogazdasági hatásokról is megoszlanak a vélemények, a szakértők többnyire minimális növekedési hozzájárulásról beszélnek. Ezeket a hangokat azonban nem hallják meg a jegybankban. Ott egy új szerepfelfogás gyökeresedett meg, a korábbinál aktívabban próbálnak beavatkozni a piaci folyamatokba. A Simor-érában szükséghelyzetben, a válság legmélyebb szakaszában nyúltak olyasféle gazdaságösztönző eszközökhöz, amelyeket a Matolcsy-vezetés a jelek szerint konszolidáltabb időkben sem fél használni.

El kell ismerni, hogy a nemzetközi környezet most nekik dolgozik. A piaci hangulat eddig a lazább monetáris politikát pártolók kezére játszott, s ezért sem igazolódtak eddig a jegybankelnökváltás miatti aggodalmak. A pénzpiac nem omlott össze, az infláció nem szállt el, sőt. A monetáris rendszer alapjai stabilak. Pedig a márciusi vezetőcsere után sem szakadt meg a monetáris tanács kamatcsökkentő sorozata, és a növekedésösztönző program fogadtatása is rideg volt eleinte. A forint árfolyama a kezdeti megilletődöttség után megállapodott a 290–295-ös sávban, innen egy hónapja nem nagyon mozdult ki. Nagyjából ott jár tehát, ahol Simor András jegybankelnökként eltöltött utolsó hónapjában tartózkodott.

A nagy próbatétel az után következik, hogy az Egyesült Államok kisebb fokozatra állítja a pénzjegynyomdát. Akkor kiderül, hogy ami hátszélben ment, az oldalról érkező – vagy rosszabb esetben szemközt fújó – szélben is megy-e. Egy aktív jegybanknak addig kell lépnie, amíg tiszta felettünk az ég. Egy jó jegybanknak pedig kellő ütemben kell ráéreznie, hogy mikor köszönt be a borús idő, amikor másfajta bátorságra lesz szükség. Az MNB talán éppen a Fedtől mostanában várt fordulatra is készülve szabta alig pár hónaposra a hitelhez való hozzáférés első szakaszát. Őszre legalább annyi kiderülhet az igénylések, illetve a befogadott kérelmek alapján, hogy változó környezetben is megéri-e tovább kockáztatnia a jegybanknak. Addig pedig örüljünk annak, hogy a vállalkozók hosszú idő után végre bizakodnak.