Pontosan ez a helyzet a devizahitelesek megmentése esetében is. Amikor a fél magyar politikai vezetés azt harsogta, hogy belátható közelségben van az eurózóna-csatlakozás, egyáltalán nem volt irracionális arra számítani, hogy megéri devizában eladósodni. Hisz a konvergenciafolyamatnak az a következménye, hogy a forint erősödik az euróhoz és ezen keresztül a svájci frankhoz képest. Kétségtelen, hogy mindenkinek alkotmányos joga hülyének lenni, de az egyszeri magyar, még ha nem is gondolt bele az árfolyamkockázatba, bizony nem cselekedett irracionálisan, amikor olcsó devizahitelt vett fel. Egyszerűen csak elhitte, amit a politika éveken keresztül töltött bele az agyába.

Aztán beütött a gazdasági válság, elszálltak az árfolyamok, és velük együtt szállt el nagyon sok devizahiteles is. A magyar polgárok nagy része viszont ugyanúgy elhitte, amit a megváltozott politikai széljárás harsogott a fülébe. Minden baj okozói a bankok, amelyek féktelen pénzéhségükben másra sem törekszenek, mint hogy az utolsó filléreket is kiszipolyozzák e szegény magyar haza szegény magyar dolgos polgáraiból.

Lehet egyébként nyugodtan szidni a hitelintézeteket, a válság előtti időkben hasonlóan a világ összes többi bankjához ők is hiteleztek meggondolatlanul. Lehet szidni a pénzügyi felügyeletet is, mert gyakorlatilag semmit nem tett ez ellen. Lehet szidni az államot is, mert ő maga is az olcsó devizában adósodott el. Mindenkit lehet szidni, de ez a problémát nem oldja meg. Mint ahogy az sem, hogy a kormány utólag veri le az állítólagos felelőtlen hitelezést a pénzintézeteken akár bankadó, akár végtörlesztés, akár bármi más formájában.

Az alapvető probléma az, hogy bűnbakkeresés zajlik, nem pedig a megoldásé. Nyilvánvalóan kell valamit csinálni a hiteleiket fizetni nem tudó háztartások tömegével, nyilvánvalóan a politika felelőssége az, hogy ne engedje őket egyre lejjebb csúszni. Ennek azonban nem a bankellenes retorika és a hitelintézetek folyamatos vegzálása a megoldása, hanem a velük való együttműködés.

Az állam folyamatosan paternalista üzeneteket küld. Ezt teszi akkor, amikor a bankárokat szidja, ezt teszi a végtörlesztéssel és az összes, a bankok nyakába varrt devizahiteles-mentő csomaggal. Nem véletlen, hogy egyre nagyobb azok aránya, akik nem azért nem fizetik törlesztőrészleteiket, mert olyan rossz anyagi helyzetben vannak, hanem azért, mert arra számítanak, hogy az állam úgyis megsegíti őket. Ennél rosszabb üzenet kevés van. Nyugodtan lehetsz hülye, majd állam bácsi megsegít.

E sorok írója némi vívódás után élt a végtörlesztés lehetőségével. És azóta is hülyén érzi magát.