A valutagyengülés politikai és nem gazdasági katasztrófa. Az importárak és az infláció emelkedése gyors lépésekre (pl. az importvámok és a rövidtávú kamatlábak emelése) sarkallta a kormányt a 8 hónap múlva tartandó választások közelsége miatt. Gazdaságilag viszont kifejezetten kedvező hatásai is vannak a gyengülésnek, ugyanis az export élénkítése (júliusban 12 százalékos bővülést mértek) révén levegőhöz juttatja a 4,8 százalékos folyófizetési mérleg-hiánnyal küzdő országot.

A GDP 8,5 százalékról 5-re zsugorodó növekedése olyan környezetről tanúskodik, amely csírájában fojtja el az exportnövekedés minden forrását. Chidambaram hivatalba lépése óta a fiskális deficitet 5,8 százalékról 4,9-re vágta vissza és további mérlegjavító intézkedéseket ígért, valamint a piacra lépés liberalizálását. Azonban Ben S. Bernanke Fed-vezér bejelentése alapjaiban változtatta meg a globális gazdasági viszonyokat: a közelgő magasabb kamatlábak miatt a tőke Amerikába tart, fejlődő országokból való kiáramlása pedig többek között a rúpiát is magával rántotta. A minisztérium által irracionálisnak tartott jelenlegi árfolyamról Keynes szavait felelevenítve egészen más képet kapunk: az emberek racionális döntéseket hoznak miután kipróbálták valamennyi megoldást; a piacok tovább tudnak irracionálisan viselkedni, mint amíg a fizetőképesség kitart.

A dollárhoz mért erősödés még nem oldja meg az ország gondjait, ugyanis a visszaesés mögött az indiai üzletemberek virtuális sztrájkja húzódik meg, akik a kedvezőtlen piaci folyamatok miatt tartózkodnak a nagyszabású beruházásoktól. A korrupt légkör ráadásul a tisztességtelen üzleti körök túlélését szolgálja, így a tőke leginkább külföldre menekül. A vezető abroncsgyártó Apollo Amerikában terjeszkedik a Cooper Tire & Rubber Co. megvásárlásával, a további tervek pedig Szerbiához, Kínához és Mexikóhoz kötődnek. Chidambaram aligha lehet optimista a külföldi tőke megszerzését illetően, ha honfitársait sem tudja indiai befektetésekre ösztönözni.

Sajnálatos módon a tavalyi reformokat nem követték a várt megrendelések, amik fellendíthették volna az ipari termelést és az exportot, ráadásul a befektetések is elmaradnak, így Chidambaramnak nincs több fegyvere az árfolyam kiigazítására. Valódi beruházásokra és a gyenge rúpiára építő exportpolitikára van szüksége Indiának, amik együttesen visszaállíthatják a bizalmat és felélénkíthetik a befektetői aktivitást - ez a rúpia tartós erősödésének útja.
Swaminathan S. Anklesaria Aiyar a Cato Intézet vezető kutatója.