Pár hete egy baráti, de munkavacsorán ültem, és ha nem egymás kajáit irigyeltük el, egy hamarosan nyíló kiállítás teendőit egyeztettük. Jelen volt egy Párizsban élő francia művészeti menedzser, egy magyar kurátor és egy magyar művészettörténész. Így beszélgettünk négyesben, és már a desszertnél jártunk, amikor szóba került a Szépművészeti Caravaggio-kiállítása. Villák, kanalak lerakva, csokimousse-ok félbehagyva, az oldottság helyére átmeneti ünnepélyesség költözik, és effektíve megváltozott hangon és arckifejezésekkel elindul egy kör. Mondjuk ny�...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2013/47 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!