A Manpower munkaerő-piaci mutatója a következő negyedévben a munkaerő bővülésére számító munkaadók százalékos arányának és a munkaerő csökkenését váró munkaadók százalékos arányának különbsége, vagyis azt jelzi, mennyivel több munkáltató tervezi bővíteni munkaerő-állományát, mint ahányan elbocsájtásokra készülnek. A mutató reprezentatív, 751 magyarországi munkáltató megkérdezésével készült felmérésen alapul. Hazánk esetében az előrejelzés 2014 első negyedévére 6 százalékos bővülést prognosztizál, ami 2013 utolsó negyedévéhez képest 10 százalékpontnyi javulást jelent (a megelőző adat 4 százalékos csökkenés volt), míg éves összehasonlításban, vagyis 2013 első negyedévéhez viszonyítva 4 százalékpontnyi javulást.

Kiss Judit ügyvezető igazgató szerint ha a hosszútávú trendeket nézzük, akkor leginkább stagnálásról, vagy enyhe javulásról érdemes beszélnünk. Bár a kormány az elmúlt időszakban komoly hangsúlyt fektetett a munkahelyteremtés elősegítésére, ennek az erőfeszítésnek a jelei (egyelőre) még csak alig látszanak. Kiss úgy véli, a munkaerő-piaci változások csak lassan mennek végbe, ráadásul pusztán a jogszabályi környezet változtatásával nehéz eredményeket elérni a foglakoztatásban, ahhoz mélyreható, rendszerszintű reformokra van szükség, például az oktatásban. Tartós és markáns növekedés eléréséhez elengedhetetlen volna többek közt a kiszámítható gazdasági és jogi környezet megteremtése; a felmérés tanúsága szerint a magyar munkáltatók nagy százaléka nem lát biztosan előre a jövőbe. 7 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy nem tudja, bővítéseket vagy elbocsájtásokat fog-e végrehajtani 2014 elején, ami javulás az előző negyedévi adathoz képest (akkor 12 százalék volt a bizonytalanok aránya), azonban visszalépés éves szinten (2013 első negyedévéről csupán 3 százalék nyilatkozott bizonytalanul).

Kiss a mutatóval kapcsolatban hangsúlyozta, az nem azt jelzi, hány új munkahely jött létre, vagy hogy hány munkavállaló tudott sikeresen elhelyezkedni, mindössze azt, a munkaadók milyen várakozásokkal tekintenek a következő negyedévre. A tényleges foglakoztatási adatok aztán gyakran eltérő képet mutatnak, ennek egyik oka, hogy sok állás betöltetlenül marad. Az ügyvezető szerint a magyar munkaerőpiac egyik elszomorító sajátossága, hogy a rendkívül magas munkanélküliség mellett milyen sok a betöltetlen állás. Ennek oka lehet a megfelelően képzett munkaerő hiánya, vagy akár a magyar munkavállalók nehézkes területi mobilitása.

Nemzetközi összehasonlításban Magyarország a középmezőnyben található. A vizsgált országok között Tajvan és India vezetik a mezőnyt, ahol 30 százalék feletti adatokat mértek. A sereghajtók Olaszország és Írország, ahol a munkáltatók jóval több elbocsájtásra készülnek, mint ahány új munkahely létrehozására. Örvendetes, hogy Görögországban emelkedésnek indult a Manpower mutatója, negyedéves szinten 6, éves szinten 17 százalékpontnyi javulással. A hazai gazdaságot mindig erősen befolyásoló Németországban a felvételi hajlandóság negyedéves összehasonlításban emelkedett, éves összehasonlításban azonban valamelyest gyengült. Magyarországon különösen a déli régiókban emelkedett markánsan a felvételi hajlandóság éves szinten, az észak-keleti országrészben csak negyedéves összehasonlításban látszik komolyabb növekedés. Ami a különböző iparágakat illeti, az építőiparban továbbra is elkeserítőek a várakozások, azonban a vendéglátásban több munkahelyre számítanak a munkáltatók, ahogy az áram-, gáz-, és vízellátásban is.