Irigylem ezt a művésznevet: Sziámi, amelyen ifjabb Müller Pétert ismerjük és szeretjük.
Bennem is ketten laknak. Egyikük: pontos és rendes kispolgár, aki megbízható családapa, avatott szervező és rendrakó, elszánt teniszező és gitáros, íróasztalán a ceruzák tűre hegyezve, a tárgyak moccanthatatlanul a kijelölt helyükön várnak sorukra. Másikuk: az agyament prózaíró, aki mindig olyasmivel foglalkozik, amivel eladdig még soha.

Sziámiban választott védjegyén túlterjeszkedve legalább hárman vannak: 1. lázadó rocker, 2. reménytelennek látszó ügyek nagyvonalú ...

A cikk további része csak Figyelő-előfizetők számára érhető el, vagy olvassa el a teljes cikket a Figyelő 2014/3 számában.
Olvasáshoz kérjük, adja meg előfizetési azonosítóját.
Kérjük, olvassa a szabadon felhasználható cikkeinket!