Ma már kevesen emlékeznek azokra az időkre, amikor az Európai Unió elődszervezete, a Európai Szén- és Acélközösség 1951-ben létrejött. Dióhéjban: a néhány év alatt lassan erősödő, ám csak több évtized alatt kialakuló, mind szorosabb piaci integráció egyre erősebb, gazdaságilag mind jobban prosperáló Nyugat-Európát eredményezett. A szabad-kereskedelem mellett az egységesülő szabványok, szabályok és a vállalkozások működésének, valamint a tőkeáramlás könnyebbé tételének következtében hosszú, prosperáló korszak következett.

Az uniós döntéshozók és az Obama adminisztráció végre eljutott a felismerésig: az EU és az Amerikai Egyesül Államok közti látványos közeledés nélkül az ázsiai és dél-amerikai gazdaságok állva hagyják a világ - egyelőre még vezetőnek számító - két államát. Erre pedig ezúttal nincsenek évtizedek, pár év alatt kell látványos eredményeket elérni.

Becsey Zsolt korábbi külügyi államtitkár, a Külügyminisztérium külgazdasági koordinátora a Figyelőnek nyilatkozva aláhúzta: a magyar kormány számára kiemelkedően fontos, hogy az atlanti két pillér között ne csak katonai-politikai, hanem gazdasági szinten is minél szorosabb kapcsolatok alakuljanak ki, ezért politikailag támogattuk a tárgyalások minél hamarabbi megkezdését.

A tervek szerint az elős eredmények 2014 végére várhatók, de 2017-ig már a legtöbb fontos területen szorosabbra zár az EU és USA, hogy felvegyék a versenyt Ázsiával.

További részletek és elemzés a Figyelő 2013/28-ik számában, a 48-ik oldalon.