A tankönyvterjesztés államosítása számos iskolánál fölösleges bonyodalmakat, késéseket és egyeztetési nehézségeket szült. Az új rendszer a kiadókat is leterhelte.
Az idei tankönyvellátás körül már az év elején sokasodtak a gondok. Késve fogadták el az új jogszabályokat, ami miatt például a kiadók sokáig azt se tudták, hogy pontosan milyen feltételekhez kell igazodniuk az idei kiadványoknál. Bár a több szereplős, piaci alapon működő terjesztői hálózat megszüntetése és a központosítás - aminek a során a tankönyv-terjesztést egyetlen szervezetre, a KELLO-ra ruházták - eredetileg az átláthatóságot, a fokozott hatékonyságot és a szülők terheinek a könnyítését kívánta szolgálni, a tapasztalatok sok helyen azt mutatják, hogy az új rendszer túlságosan is kiforratlan volt még a bevezetésre. Gond az is, hogy bár a tankönyvfelelős pozícióra kijelölt tanárok idén rendre stresszesebb munkamenetről számoltak be mindezért mégis kevesebb bért kapnak. Az eddigi években a vételárból 6-7 százalék jutott nekik a terjesztőktől, idén azonban ezt elvonták és helyette diákonként 100 forint plusz áfát kapnak, ami a korábbi bérezésüknek körülbelül az ötöde.
De akad olyan munka, amire egyetlen forint se jut. Az egyik budai agglomerációbeli iskolában elmondták, hogy miután augusztus végén átvették a több mint 300 csomagot, minden könyvet pecsételniük kell és be kell vezetniük a könyvtári rendszerükbe. Erre a munkára viszont senki nincs kijelölve, ezért jó eséllyel a tanárok „társadalmi munka" keretében mindezt ingyen fogják elvégezni.
A teljes cikket keresse a Figyelő 35-dik számában.