Az államfő által még alá nem írt törvény a WSJ cikkének megfogalmazása szerint lehetővé teszi a magas rangú köztisztviselők magánéletének "totális" ellenőrzését. A WSJ kitért arra is, hogy a titkos adatgyűjtéshez immár nincs szükség bírói engedélyre.

A lap megszólaltatta Kim Lane Scheppelét, a princetoni egyetem professzorát, aki szerint demokratikus államokban példátlan, hogy valakinek az életét bármilyen különleges okra való hivatkozási kötelezettség nélkül minden szempontból vizsgálat alá lehessen vonni. "Az új nemzetbiztonsági törvény orwelli világot teremt Magyarországon" - fogalmazott Scheppele.

Az NZZ liberális konzervatív svájci lap tudósítója, Meret Baumann felidézte, hogy az előző alkotmányt a preambuluma kifejezetten ideiglenesként határozta meg. Az eddigi kormányok alkotmányozási törekvései azonban - írta - meghiúsultak a hiányzó konszenzus- és kompromisszumkultúra miatt. Bírálatokat vált ki az ellenzék részéről és "nem jó előfeltétel az ország megosztottságának felszámolásához" - írta az NZZ - , hogy a jelenleginél "gyakorlatilag egy párt által írt alkotmányról van szó".

Számos megfigyelő azonban úgy véli - áll a cikkben - , hogy lehetetlen lett volna az együttműködés a témában a szocialistákkal, mert nem voltak érdekeltek annak sikerében. Így vélekedik a lapban idézett Schanda Balázs alkotmányjogász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dékánja is. Schanda egyes alkotmánymódosításokat, például az alkotmányossági panasz eltörlését, érthetőnek tart, másokkal, mint például az adósságfék alkotmányba építésével, nem ért egyet.

A beszámoló szerint az alkotmányjogász problematikusnak tartja a gyakori változtatásokat, mert minden egyes módosítás azzal a veszéllyel jár, hogy csökken az alaptörvény elfogadottsága a nép körében.