Elszomorító képet mutat a vállalkozások fizetési hajlandósága az unióban: 2012-ben az állami vagy közfeladatot ellátó cégek átlagosan csak 61 nap elteltével teljesítették tartozásaikat, míg a magánvállalatok esetében ez az időtartam 49 nap volt. A leírt veszteség 340 milliárd euró volt, ez az EU éves költségvetése kétszeresének megfelelő összeg. A jelenség különösen érzékenyen érinti a kis- és középvállalatokat, pedig a szektor adja GDP és a munkahelyek jelentős hányadát. A késedelmes vagy elmaradt fizetések ezért nagymértékben visszafogják a gazdaság növekedését.
Az uniós irányelv és annak magyar implementációja értelmében az állami vagy közfeladatot ellátó vállalatok legfeljebb 30 naptári napon belül kötelesek kiegyenlíteni tartozásaikat partnereik felé. Bizonyos esetekben, ha erről a megkötött szerződésben a felek megegyeznek, vagy egyes közfeladatok esetén (egészségügyi szolgáltatások, például) a határidő maximum 60 naptári napra kitolható, de csak abban az esetben, ha ez objektíven indokolt és nem jelent érdeksérelmet a beszállító felé. Késedelmes vagy elmaradt fizetés esetén az adósnak 8 százalék késedelmi kamatot kell fizetnie; ez az uniós irányelvben meghatározott minimum, a magyar jogszabályba ez a szám került bele, de Nagy-Britanniában 10 százalékot, Lengyelországban pedig (ha a jogszabályt jelenlegi formájában fogadják el) 14 százalékot lehet behajtani. Ezen felül az adós bármiféle figyelmeztetés és külön eljárás nélkül köteles 40 eurónak megfelelő behajtási költségátalányt megfizetni. Ha a tartozás behajtása során a hitelezőnek ennél több költsége keletkezne (ügyvéd vagy adósságbehajtó cég megbízása miatt), felmerülő igényét peres úton rendezheti. A magánvállalkozások közti fizetési határidőket a jogszabály nem kezeli egységesen, összhangban az unió vállalkozási szabadsággal kapcsolatos elvével. A felek szerződésben eltérhetnek a 60 napos fizetési határidőtől, de csak abban az esetben, ha ez nem okoz érdeksérelmet. A késedelmi kamat és a behajtási költségátalány mértékéről is szabadon dönthetnek a felek, azonban ezek összege nem lehet igazságtalan, tehát 0 vagy minimális. Amennyiben a szerződésben a magáncégek nem rendelkeznek ezekről, akkor a 30 napos határidő, a 8 százalékos késedelmi kamat és a 40 eurós behajtási költségátalány automatikusan életbe lépnek. Alfonso hangsúlyozta, hogy mennyire fontos az egységes és nyilvános szabályozás. Ennek jegyében a tagállamokat kötelezik a hatályos késedelmi kamatszint közzétételére; az adatok az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága összegyűjti és közzéteszi, így megkönnyítik a nemzetközi kereskedelemben érdekelt cégek dolgát. A direktívának köszönhetően a tagállamok a jövőben egységesen kell, hogy kezeljék majd azt is, mi számít „igazságtalan" szerződésnek, így a vállalatok kiszámítható, homogén jogi környezetben működhetnek majd uniós szinten is.

A jogszabály elfogadásán túl elengedhetetlenül szükséges azonban, hogy a vállalkozások vezetői tisztában legyenek létezésével, és az általa garantált jogaikkal. Felfalusi Péter, az Intrum Justitia követeléskezelő cég igazgatója kiemelte, hogy egy idei felmérés tanúsága szerint a megkérdezett vállalkozók mindössze 8 százaléka ismerte az uniós irányelvet és az azzal összhangban megalkotott magyar jogszabályt. Hazánk egyébként nem áll rosszul európai összehasonlításban a fizetési hajlandóság tekintetében, a középmezőnyben helyezkedünk el, de bőven van még hova fejlődnünk. A legkétségbeejtőbb képet a mediterrán országok, különösen Olaszország mutatják ebből a szempontból, a legjobbat pedig az északi tagállamok, melyekben már az uniós irányelv kidolgozása előtt hasonló szabályozások voltak életben.
Nemes Ákos, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének titkára szerint bár a késedelmes vagy nem teljesített fizetések visszaszorítását célzó direktíva és jogszabály mérföldkőnek tekinthetők, de további lépésekre is szükség lesz, komplex rendszert kell létrehozni a fizetési morál javítására, erre a magas késedelmi kamat önmagában nem elégséges. Hazánkban ugyanis rendkívül magas a vállalati fluktuáció, sokan élnek vissza a vállalkozási szabadsággal. Ezen felül a jogi eljárások átfutási ideje túl hosszú, a végrehajtási eljárás pedig elavult, túlterhelt, lassú és költséges.