- Ön szerint miért van az, hogy futószalagon jönnek a kormányzati kiigazító csomagok? Ennyire nem lehet előre tervezni?

- A történet 2010 nyarán kezdődött. Az első érdemi költségvetési csomag a társasági nyereségadó csökkentése volt, az ennek nyomán kieső bevételeket az átmenetinek ígért bankadó még fedezte. A nagy probléma az egykulcsos szja és a családi adókedvezmények bevezetésével kezdődött, amelyek az egyéb kisebb tételekkel együtt több mint 700 milliárd forinttal csökkentették az adóbevételeket. Azóta a kormány fut a pénze után. Nem készülnek tisztességes középtávú kivetítések, ezért a csomagok mindig túl későn jönnek, túl kicsik, rossz a szerkezetük és a kommunikációjuk. Ezért aztán mindig túl nagy a növekedési áldozatuk is, ami önmagában is megágyaz a következő csomagnak. Tehát kezdődik a következő kör: rossz becslés, rossz intézkedés, rossz kommunikáció, növekedési károk, költségvetési probléma.

- Mondjuk egy nagy csomagnak kisebb növekedés fékező hatása lenne?

- Minden költségvetési kiigazításnak van ilyen hatása. A jelenlegi kormány által készített csomagok esetében azonban ez általában még a szükségesnél is jóval nagyobb. A növekedési áldozat két csatornán keresztül jelenhet meg. Ha az állam csökkenti költségvetési hiányt, akkor csökken a kereslet a gazdaságban. Ezt nevezzük keynesi hatásnak. A másik, úgynevezett nem keynesi hatás a magánszektor várakozásain és viselkedésén keresztül működik. Ma Magyarországon az állam viselkedése nyomán a magánszektor egyre bizalmatlanabb. Nem hiszi el, hogy az újabb és újabb csomagok akár középtávon javítanák a növekedési kilátásokat,.ezért visszafogja beruházásait. A keynesi hatás legfeljebb a csomagok összetételével mérsékelhető, de a nem keynesi hatás teljes egészében elkerülhető lett volna. A tankönyvi példa erre Írország, ahol az 1980-as évek elején összehoztak egy katasztrofális következményekkel járó megszorítási csomagot. Majd okulva a hibákból, az évtized közepén végrehajtottak egy jól átgondolt, jól kommunikált, konszenzuson alapuló kiigazítást. A mai magyar kormány, úgy tűnik, nem hajlandó tanulni sem a mások, sem a saját hibáiból.

- Lehetne nálunk egyáltalán ilyet csinálni? Az aktuális ellenzék úgyis mindig azonnal lő bármire, amit a kormány csinál.

- Miért ne lehetne? Gazdaságpolitikai programjában a kormány fő partnere nem az ellenzék, hanem a bankok, a vállalatok, a lakosság. A potenciális gazdasági növekedés fél százalék környékére csökkent le. 2010-ben a költségvetési hiány intézkedések nélkül 5-5,5 százalék lett volna. Most letornáztuk 3 százalékra. A kettő közti különbség döntő részét a magánnyugdíjpénztári rendszer államosítása magyarázza. A járulékok államkasszába csatornázása és a beszipkázott magánnyugdíjpénztári vagyonon elért kamatmegtakarítás, illetve osztalékjövedelem összesen több mint 500 milliárd forinttal javítja az egyenleget minden évben. Az összes többi intézkedésből befolyó bevétel mind arra megy el, hogy kompenzálja az egykulcsos szja-t, valamint az újabb és újabb csomagok miatt egyre romló makropálya költségvetési hatásait. Ez brutális növekedési áldozat, amelyre egyáltalán nem lett volna szükség.

Az interjút teljes terjedelmében a Figyelő 2013/30-as számában olvashatja.