Kínos történetbe keveredett a McDonald's nemrég az Egyesült Államokban. A gyorsétterem-lánc a Visával közösen létrehozott egy honlapot, amelyen takarékoskodásra ösztönzi dolgozóit. A mintaszámolásból azonban kiderült, hogy egy példaként hozott munkavállalójuk nem jön ki a náluk keresett pénzből. Megélhetéséhez egy másodállást is be kellett iktatni, ahol majdnem annyit keres, mint a főállásában. Általánosan elfogadott tény, hogy aki dolgozik, az kisebb eséllyel kerülhet a szegénységi küszöb alá. Egy 2010-es kutatás mégis meglepő eredményt hozott. Kiderült, hogy az Európai Unióban a dolgozók 8 százaléka szegény. Azt a munkavállalót, akinek ugyan van állása, mégis a létminimum környékén él, a szakzsargon dolgozó szegénynek hívja.

RIZIKÓFAKTOROK

Köztük van az 54 éves Zsuzsanna is, aki teljes nevét nem vállalta, viszont elmesélte, hogy két éve, ötödik foglalkozásaként, gyógymasszőrként kezdett dolgozni egy vidéki városban. Szakmai minimálbért, azaz bruttó 114 ezer forintot keres havonta.  Egyedül neveli kamasz fiát, de az autójába két éve nem tudott benzint venni. Folyamatosan tartozik a közüzemi díjakkal, és egyik kutyáját kénytelen elajándékozni, mert nem futja az oltásokra, élelemre. Néha egy-egy magánvendég beesik, az abból befolyó pénzekből apránként törleszti tartozásait.

A dolgozó szegénység Európában leginkább a 18-24 éves korosztályt érinti. Bruder Emese, a Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának kutatója szerint Magyarországon más a helyzet, és Zsuzsannához hasonlóan, inkább a 25-54 éves korosztályt sújtja. „Nem meglepő, hogy gyakran érinti a gyermekeiket egyedül nevelőket, illetve az idénymunkából, alkalmi munkából élőket. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak is jóval nagyobb arányban esnek a dolgozó szegények csoportjába, mint a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők" - tette hozzá a kutató.

A több, vagy nagykorú, de még nem kereső gyermek a családban komoly probléma lehet, mivel az egy főre jutó jövedelem jócskán csökken miattuk, a bevételek azonban nem nőnek. Az olyan élethelyzetek, mint a válás vagy a megözvegyülés is megrendítheti a családi költségvetést. De a legfájóbb mégis az alacsony kereset. A képzettség nélküli dolgozók is veszélyeztetettebbek, mert kevesebbet tudnak hazavinni, mint a közép- vagy felsőfokú végzettséggel bírók. Meglepő, de egy egyszemélyes, gyermek nélküli háztartás is könnyen a létminimum szélére kerülhet, ha az egyetlen kereső alig visz valamit haza. A többgyerekes háztartások viszont többnyire a családtámogatások miatt kerülnek a vonal fölé. A dolgozó szegények között valamivel több, 61 százalék a férfi, legnagyobb részük szakközépiskolai, szakiskolai vagy középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik. Jellemzően alacsony népsűrűségű, vidéki területen élnek. Jellemzően kis, 10 fő alatti cégnél dolgoznak. (Lásd részletesen a táblát.)

Tardos Katalin, az MTA főmunkatársa a kilencvenes évek vége óta foglalkozik a témával. A fentieken túl azt tapasztalta, hogy a szegény sorsra jutott családoknál nagy az esélye annak, hogy a gyermekeik sem tudnak kikeveredni a nyomorból. „Az általam felmért családok körében a szegény helyzetből való kikerülés szinte egyetlen alternatívája, ha a munkaképes korú gyermek munkába áll. Ha viszont gyerekek keresetéből a szülők generációjában kiesett keresetet kell pótolni, akkor hosszútávon ismét problémát okoz a gyerekek önállósodása" - mondta a Figyelőnek a kutató.

Speciális helyzetben vannak a közmunkán lévők. A kormányzat kettős célrendszert rendelt ehhez a foglalkoztatási formához. Egyrészt szeretné a munka világában bent tartani az állástalanokat, másrészt érvényesíteni kívánja a támogatást csak munkáért adunk elvet. A szegénységre azonban nem megoldás a közmunka. A Policy Agenda szakértői szerint az ilyen típusú állami foglalkoztatás „semmiképpen sem jelent kiutat, sőt hazug és szakszerűtlen módon megzavarja a foglalkoztatás valódi folyamatait és a tényleges szociális segélyezést, illetve a valós társadalmi szolidaritást."

További részletek a Figyelő 2013/31-es számában.