Kína stabilitását aggasztó mértékben fenyegetik strukturális problémái, mint a munkaerő-mobilitás alacsony foka, a gazdaság túlzott függése a kormányzati befektetésektől, vagy a merev, ám kockázattal terhelt pénzügyi szektor. A Li Kequiang által fémjelzett „Likonomics" egyértelműen a GDP-növekedés elé helyezi a szerkezeti reformok végrehajtását, kijelölve azok főbb irányait. Yang üdvözli ugyan a gesztust, ám a reformok végrehajtása kapcsán már kevésbé bizakodó. Számos példával támasztja alá, hogy a pénzügyi piacok aggodalma nem alaptalan.

A hukou, vagyis a háztartások nyilvántartásáért és letelepedési engedélyeztetésért felelős rendszer reformja például enyhítene a kis- és közepes méretű városokban való letelepedés feltételein. A helyi kormányzatok azonban félnek a szabályozatlan migráció keltette feszültségektől, ily módon a tervezet heves ellenállásokba ütközik. Bizonytalan, hogy sikerül-e végrehajtani a hukou átfogó reformját.

Befolyásos közgazdászok figyelmeztetéseire a kormányzat lelassította a pénzügyi piacok reformját is, mely a magántőke liberalizálásával és rugalmasabb árfolyam-politikával kecsegtetett, valamint megnyitotta volna a pénzügyi szektort a hazai magántőke számára. Yang szerint azonban mindezen változtatások lehetővé tennék a pénzügyi források becsatornázását a gazdaságba, ami a „Likonomics" egyik fő célkitűzése.

A pénzügyi szektor működésében további akadályt jelent, hogy a magánbankok alapítása nem egyszerűsödött, ami pedig az egyéb pénzügyi intézményeket illeti, a szabályozás továbbra sem mindenhol világos. Mindez a feketén működő bankoknak kedvez, amik az alapkamat háromszorosáért nyújtanak hitelt, ezzel jelentős kockázatot teremtve. A kormány kísérletei, hogy visszacsábítsák a tőkét a legális intézményekbe, akkor lehetnek sikeresek Yang szerint, ha megvalósul a betétek kamatainak teljes liberalizációja, illetve a magánszektor képessé válik új bankok alapítására.

Yang elhibázott lépésnek tartja ugyanakkor, hogy a kormány átengedné a helyi kormányzatoknak a beruházások engedélyeztetésének jogát. Szerinte ez a látszólagos decentralizáció tovább növelné az állami beavatkozást a gazdaságban.

Bár a szerző szerint Kína új vezetése átlátja az ország gazdaságának mélyen gyökerező problémáit, ám sürgetné a kormányzatot, hogy mielőbb álljon elő egy merész, átfogó reformtervezettel, különben a jelenlegi aggodalmak bizalmatlanságba csaphatnak át, ami tovább nehezítené a változtatások véghezvitelét.

Yao Yang a Pekingi Egyetem fejlődésgazdaságtannal foglalkozó karának dékánja, a kínai Közgazdasági Kutatóközpont professzora.