Jól jellemzi a korrupció mértékét illetve a hatalom korrupcióhoz való viszonyát az a mód, ahogy az állam a NAV-botrányt kezeli Ligeti Miklós jogi igazgató szerint. Ahelyett, hogy mindent megtennének az ügy alapos kivizsgálásáért és a botrányt kirobbantó volt adórevizor, Horváth András védelméért, egy hétvégi „alibi vizsgálattal" igyekeznek szőnyeg alá söpörni az ügyet, a bejelentő Horváth Andrást pedig megfélemlítik és perbe fogják, hitelességét megpróbálják kikezdeni. A korrupció elleni tényleges, hatékony fellépés helyett az állam csupán „látszatjogszabályokat" alkot (a közérdekű bejelentők védelmét szolgáló új törvény január elsejével lép életbe).

A Transparency International idén is nyilvánosságra hozta Korrupció Érzékelési Indexét, mely a világ 177 országát rangsorolja annak fényében, hogy a megkérdezett szakértők és üzletemberek mekkora korrupciót észlelnek a közszektorban. Az index egy 100 pontos skálán helyezi el az országokat, a kialakult kép összességében eléggé elkeserítő, az átlagpontszám mindössze 43, és a vizsgált országok 70 százaléka ér el 50 pontnál kevesebbet. Az élmezőnyt Dánia, Új-Zéland, Finnország és Svédország alkotják 91 és 81 ponttal, míg a sereghajtók Szomália, Észak-Korea és Afganisztán 8 ponttal. Magyarország a teljes rangsorban a 47. helyet érte el 54 ponttal, tavalyhoz képest egy helyet rontva; uniós összehasonlításban a 28 tagállam közül a 20-ak vagyunk, tehát az alsó, korrupt harmadban helyezkedünk el.

A régióban nem állunk annyira rosszul, a középmezőnyt erősítjük, négy ország, például Észtország és Lengyelország előz meg bennünket. Ennek megfelelően „súlyos korrupciós helyzetről" beszélhetünk hazánk esetében Martin szerint. Magyarország csődkockázati besorolása a felmérés szerint jó, ez felfelé húzza pontszámunkat. Versenyképesség tekintetében azonban rosszul állunk, ami az intézményi fejlettséget illeti még rosszabbul, a kormányzati politika pedig teljesen átláthatatlan, ezek mind olyan tényezők, melyek rontják hazánk besorolását. Gazdasági szempontból az üzleti környezet szétzilálódása, a kiszámíthatatlan jogalkotás és ezek következményeképp az alacsony beruházási ráta mind a korrupció terjedését segítik elő. Társadalmi szempontból komoly aggodalomra ad okot a Transparency International képviselői szerint, hogy a rendszerváltás óta nem volt ekkora a bizalmatlanság az állami intézményekkel szemben, ezáltal egyre inkább elfogadottá válik a szabálykerülő magatartás, ennek részeként a korrupció.

„Az állami döntéshozatal a politikai hatalom pillanatnyi érdekeit szolgálja, az elmúlt év fejleményei alapján még nagyobb kihívást jelent a közhatalom elszámoltathatóságának megteremtése" - véli Martin. A korrupció erősödését eredményezi, hogy a független kontrollintézmények szinte mindegyike politikai befolyás alá került, a fékek és ellensúlyok rendszere gyakorlatilag lenullázódott. 2012-höz képest visszalépést jelent az információszabadságról szóló törvény módosítása, mellyel negatív irányba módosult a közpénzekre és a közhatalomra vonatkozó közérdekű adatok megismerhetősége. A pártfinanszírozás (mely sokak szerint a korrupció melegágya) régóta fennálló problémája idén is megoldatlan maradt.