Az 1999-es NATO-beavatkozás szabadságot hozott a koszovói albánoknak, ugyanakkor a bombázások súlyosan meg is rongálták a tartomány eleve elmaradott infrastruktúráját, beleértve annak energia hálózatát is. Koszovót alapvetően az ország fővárosától, Pristinától mindössze 15 kilométerre, Kastriot-ban (szerbül Obilić) lévő iker-erőművek, Kosovo A és Kosovo B látják el saját termelésű árammal (lásd a képen).

A hatalomátvétel után az albánok ellenségesen viselkedtek a szerb nemzetiségű koszovóiakkal, Obilićből is elűzték a helyi szerbeket - köztük az erőműveket működtető mérnököket, technikusokat is. Olyan melléfogások is nehezítették az erőművek rekonstrukcióját, mint például annak a német szerencselovagnak az esete, aki hollywoodi filmekben látható átveréssel sikkasztott több millió eurót az erőmű felújítására szánt pénzből.

 

Egy német szélhámosEgy bizonyos Jo Hans-Dieter Trutschler 4,3 millió eurót sikkasztott el még 2002-ben. Fiktív életrajzzal került az ENSZ Koszovói Missziója (UNMIK) egyik vezető beosztásába, ám mire a hamis diplomájával és kitalált karrier előzményével lebukott, már javában gyűltek a milliók egzotikus országokban vezetett magán-bankszámláin. Koszovói ámokfutásáért a bochumi bíróság végül három év hat hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

A koszovói áramhiány különösen annak tükrében megdöbbentő, hogy a tartomány egy része hatalmas, külszíni fejtéssel bányászható lignit mező tetején fekszik. A kitermelhető lignit mennyisége 13-15 milliárd tonna, ez Koszovó energia szükségleteit legalább egy évszázadra megoldaná. Ráadásul a megtermelt energia olcsó lenne: a külszíni fejtéssel bányászott és a bánya közvetlen közelében elégetett lignit még a térségben legolcsóbbnak számító bolgár atomenergiánál is alacsonyabb árat eredményezne.

A Világbank - Washington és Brüsszel támogatásával - még 2010-ben ki is dolgozott egy programot, ami egy harmadik erőmű építésén alapul. A kisebbik és régebbi Kosovo A erőművet kivonják a termelésből, a valamivel modernebb Kosovo B-t felújítják, hogy megfeleljen az EU előírásainak, és felépítenek egy teljesen új erőművet is, Kosovo C néven, aminek tervezett kapacitása 400-600 MW lehet. A projekt finanszírozásába a Világbank 10 és fél millió dollárral, az EU pedig 2 millió euróval szállna be. A tervek szerint 2017-ben már üzemelne is az új erőmű.

Koszovói civil szervezetek ugyanakkor összeálltak, és közös levelükben kérték John Kerry amerikai külügyminisztert, hogy az Egyesült Államok ne támogassa a projektet. A fenntartható fejlődést zászlajukra tűző civilek azzal érvelnek, hogy a lignittel üzemeltetett erőművek rendkívül szennyezőek a környezetre, és arra kérik az Egyesült Államok kormányát, hogy inkább tisztább energiatermelési alternatívák támogatására bátorítsa a Világbankot. Hivatkoznak Barack Obama június végén meghirdetett Klíma Akciótervére (Climate Action Plan), ami kifejezetten ellenzi, hogy az amerikai adófizetők pénzéből külföldön korszerűtlen, szénbázisú erőműveket finanszírozzanak.

A környezettudatos koszovóiak kritizálják a Világbank számításait, amivel a projekt költséghatékonyságát határozták meg. A mindennappos koszovói áramszünetekből látszik ugyan, hogy az energiaegyensúly jelenleg nem áll fenn, ugyanakkor úgy vélik, az energia több mint harmada elvész egyrészt a leromlott állapotú elosztóhálózatban, másrészt a korszerűtlen, energiapazarló fűtési- és szigetelési technológiákban. Az új, lignit-tüzelésű erőműre fordított pénzekből szerintük inkább a meglévő épületeket kellene energiahatékonyabbá tenni, így a meglévő kapacitások is el tudnák látni Koszovót elektromos árammal.

Különösen, ha a megújuló energiaforrásokat is bevetnék: a kaliforniai Berkeley Egyetem tanulmányára hivatkoznak, ami szerint „Koszovóban reális alternatívák léteznek a szén tüzelésű erőművek kiváltására," ezek ráadásul több munkahelyet teremtenének, és kizárnák a hagyományos erőművek egészségromboló környezetszennyezését. Egy Zatric nevű település mellett jövőre adják át az első koszovói szél farmot, ahol Siemens-gyártmányú turbinákkal évi 45 MW elektromos energiát állítanak majd elő.

A térségnek ugyanakkor nagyon is szüksége lenne egy új, stabil energiaforrásra. Jelenleg csak Bulgária, Románia és Bosznia képesek energia exportra (Bulgária is a csak a bizonytalan jövőjű Kozloduy atomerőmű jelenlegi működési kapacitásával számolva), az összes többi állam behozatalra szorul. Extrém időjárási körülmények között még az exportőrök is szüneteltethetik külföldi szállításaikat, mint például a 2011-12-es télen is történt.

Paradox módon éppen a megújuló enrgiaforrások, konkrétan a vízi energia használatának magas százaléka okoz immár rendszeres problémákat Albániában, de Boszniában, Montenegróban és Szerbiában is: a nyári meleg időszakokban az erőműveket meghajtó folyók annyira leapadnak, hogy az erőművek nem képesek elérni névleges kapacitásukat. (A képen a Szerbia és Bosznia határán felvő Perućac vízerőmű légifelvétele látható.)

A földrajzilag központi helyen lévő, olcsó és biztos energiát előállítani tudó koszovói erőmű szerepe tehát kiemelten fontos lenne a régióban, ugyanakkor valóban felmerül a kérdés, igazságos-e, hogy a koszovóiak - végső soron - az egészségükkel fizessenek a térség energia ellátásáért.