A magyar romák - különösen a nők - foglalkoztatási aránya és helyzete borzasztó képet mutat, a közmunka-program alig több zsákutcánál, mind több és több roma szorul ki teljesen a szociális ellátórendszerből; lakhatási körülményeik katasztrofálisak; egészségi mutatóik messze alatta maradnak az átlagnak; az iskolarendszerben hátrányos megkülönböztetés éri őket, ahogy az élet minden területén; politikai érdekképviseletük gyenge és rosszul szervezett - egy mondatban így foglalható össze a civilek által készített jelentés végkövetkeztetése.

A jelentés több civil szervezet összefogásával (többek közt az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány, a Magyar Helsinki Bizottság, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség és a Romaversitas Alapítvány) közreműködésével a hivatalos kormányzati beszámoló előtt látott napvilágot, nem pusztán adatgyűjtésre, de „civil konzultációra", a kérdésben érintett helyi szervezetek képviselőinek megkérdezésére alapozva.

A dokumentum készítői hangsúlyozzák: az egyik legsúlyosabb problémát a romák politikai érdekképviseletének hiánya, illetve a meglévő képviselet szervezeti elégtelensége jelentik. A kormány ugyanis megszűntette a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának intézményét, az alapvető jogok biztosának illetékes helyettese pedig csak jóval szűkebb hatáskörökkel rendelkezik. Helyi szinten gyengült a roma nemzetiségi önkormányzatok helyzete, többé már nincsen szükség egyetértésükre a roma közösségek sorsát érintő döntések meghozatala során. Az Orbán-kabinet kizárólagos roma partnere az Országos Roma Önkormányzat, mely leginkább a Lungo Drom bázisára épül, ami a Fidesz egyik régi szövetségese.

A cigány szervezetek jelentős része így kimarad az egyeztetésekből, kritikáik, igényeik nem jutnak el a kormányzat illetékeseihez. Az Országos Roma Önkormányzat ugyanakkor, mint a Fidesz stratégiai partnere, olyan feladatokat kapott, melyek kivitelezéséhez sem a kapacitása, sem az érintett társadalmi rendszerekben való beágyazottsága nincsen meg.
A Stratégia elemzése során a jelentés készítői kiemelik, hogy abból az uniós keretstratégia (melyet egyébként elfogadása után az Orbán-kormány a magyar elnökség legnagyobb sikereként ünnepelt) több fontos pontja kimaradt. A nemek közti egyenlőség elvének érvényesítése ilyen, de a társadalmi diszkrimináció elleni fellépés is hiányzik a magyar programból. Fontos lenne a hazai jogszabályi kereteket összehangolni a Felzárkóztatási Stratégiával, bizonyos esetekben ugyanis a jogi környezet (érdekes ellentmondást létrehozva) egyenesen gátolja a célok megvalósítását. A jelentést összeállító civil szervezetek a dokumentumban konkrét ajánlásokat tesznek arra vonatkozóan, hogy milyen célokat milyen eszközökkel kellene elérni az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy területein.

Előrelépésekre minden említett kérdésben égető szükség volna ugyanis. Ami például a foglalkoztatást illeti, 2011-ben a munkaképes korú romák mindössze negyedének volt állása, a nők esetében ez a szám mindössze 13-16 százalék. Sokan dolgoznak viszont közülük illegálisan illetve alkalmi jelleggel, őket azonban értelemszerűen a jogszabályok nem védik, rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, bérezésük alacsony. A közmunka-programok az ombudsmani jelentések szerint is alapvető emberi jogokat és méltóságot sértenek, alkalmatlanok az alanyok munkaerő-piacra való visszavezetésére, ráadásul sok roma a hátrányos megkülönböztetés miatt kiszorul a közmunkából, így végső soron a szociális ellátórendszer egészéből.



Az oktatásban egyre erőteljesebben teret hódít a szegregáció (a roma gyerekek elkülönítése), a kormányzat szerint ez a megközelítés „támogatandó", mint a „felzárkózás lehetősége". A jelentést készítő civilek szerint ez ellentmondásban áll mind a Felzárkóztatási Stratégiában megfogalmazott célkitűzésekkel, mind az évtizedes pedagógiai tapasztalatokkal, melyek értelmében a megoldást nem a hátrányos helyzetű gyerekek elkülönítése, hanem többségi társaikhoz való integrációja jelenti.