Lendületben

A szerkesztő álláspontja
Lambert Gábor
2013-11-21 08:00
Minden a helyére került: a növekedés megy fel, a kötvényhozamok és a kamatok le, az inflációt meg már nem is látni. Rég voltak ilyen kegyelmi állapotban a magyar gazdaság makromutatói. Ráadásul a közeli kilátások is kecsegtetők.
A GDP gyarapodása az utolsó negyedévben éves alapon a két és fél százalékot is elérheti. Az államadósság közben az MNB mutatói szerint csökken – na, azért itt már kissé megdöccen a sikersztori, hogy is számolja be a statisztika az e heti devizakötvény-kibocsátást. A kormányzati értelmezési keret szerint, mivel jövő évi törlesztésekre használjuk fel a most befolyó mintegy kétmilliárd dollárt, teherként is majd csak akkor jelentkezik. Így várhatóan december végéig sikerül is csökkenő adósságpályán tartani az országot, a vállalt alkotmányos önkorlátozásnak megfelelően.

Nincs is azzal semmi baj, hogy ha már az alaptörvényt nem sikerült (e kérdésben sem) kellő körültekintéssel megszövegezni, akkor legalább az értelmezésében kreatívak a gazdasági döntéshozók. Most volt ugyanis itt a pillanat, amikor ismét ki kellett lépni a nemzetközi kötvénypiacokra. Ki tudja, meddig tart ki az amerikai monetáris bőkezűség, a piacok elárasztása havi nyolcvanmilliárd dollárral, minekutána a befektetők ki vannak éhezve a magasabb hozamfelárat ígérő kibocsátásokra.

Az éppen csak hat százalék alatt maradó kamattal piacra dobott tízéves dollárkötvények kielégítették ezeket az igényeket, s az adott körülmények között kedvező lehetőséget biztosítottak a magyar gazdaság finanszírozásához is. (Az adott körülmények azt jelenti, hogy IMF-hitel kizárva. Emiatt csak az idén kb. két debreceni stadion árával több kamatot fizettünk vissza a nemzetközi hitelezőknek.)

Ha a jelenlegi nemzetközi széljárás is kitart, megannyi szűk esztendő után a magyar gazdaság növekedési pályára áll. Az idén és jövőre a várakozások szerint tartjuk a lépést a fejlett ipari országok, az OECD átlagával. A mezőgazdaság szempontjából szerencsés időjárás, a német autógyártók beinduló termelése, meghatározó exportpiacaink eddigi lendülete, a Növekedési hitelprogram, az építőipar állami megrendelései, a lassan élénkülő fogyasztás együttes hatására a magyar gazdaság az elkövetkező hónapokban nulla-egy százaléknyira becsült potenciális bővülési lehetőségeinél jobban teljesít majd.

Mindaddig azonban, amíg a gazdaság szereplői alapvetően bizalmatlanok és a beruházásaik szintje ilyen alacsony marad, bármely, fentebb felsorolt tényező kiesése romba döntheti a növekedési képletet. Figyelmeztetik is a nemzetközi szervezetek a jegybankot, hogy most már óvatosabban kellene bánni az élénkítést segítő további kamatvágásokkal. Nagy kérdés persze, hogy a mindeddig ellenérdekelt félként beállított külföldi pénzpiacok intése úrrá tud-e lenni a pillanat izgalmán: most álljunk le? Amikor nyerőben vagyunk?