A közel tíz évvel ezelőtt kezdődött reformok középpontjában az exportfüggőség mérséklése állt, azonban mindeközben a bőséges természeti erőforrások kiaknázásából származók hasznokat fenn akarta tartani Indonézia. A pénzügyi szektor sikeres átalakítását Kína csillapíthatatlan étvágya is segítette: 2011-re a szigetország a világ egyik legvonzóbb piaca lett. Az egyik „húzóágazat" a folyamatos adósságcsökkentés volt, 2012-re az államadósság 35 százalékkal csökkent, a külső adósság 140 százalékról 30-ra zuhant. Az elemzők ekkor 7 százalékos gazdasági bővülést jósoltak. West fordulópontként értékeli a hitelminősítők megjelenését: attól a pillanattól kezdve, hogy a Fitch és a Moody's befektetésre érdemesnek minősítette Indonéziát, a külföldi tőke szinte elárasztotta az országot. Jellemző adat, hogy 2011-re az állampapírok több mint egyharmada nem szigetországi tulajdonban volt.

A kínai gazdaságpolitika azonban irányváltás mellett döntött, a hagyományos befektetés-ösztönző műveletek helyett immár a fogyasztás élénkítésére helyezi a hangsúlyt. Az új berendezkedés kevesebb erőforrást igényel, amely érzékenyen érinti azt az Indonéziát is, amely exportjának több mint kétharmadát a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek teszik ki. Ráadásul Ben Bernanke májusi bejelentése tovább rontott Indonézia kilátásain. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve vezetője akkor a mennyiségi enyhítési program visszafogásáról beszélt. Júliusban a szigetország kereskedelmi mérleg hiánya rekordösszegre kúszott, és bár az árakat csökkentették, a döntés nem jött időben. A legégetőbb problémának West a gyengülő valutát tartja, a rúpia ugyanis folyamatosan veszít értékéből a dollárral szemben, és még nem látszik a folyamat vége.

Bizonytalanság jellemzi az ország belpolitikáját is. Júliusban mindenképpen új elnököt választanak, hiszen amerikai mintára Susilo Bambang Yudhoyonot nem választhatják harmadszor is elnökké. Két héttel ezelőtt az ország legmagasabb rangú bíróját és kormányzati képviselőket is megvesztegetés gyanújával vettek őrizetbe. A korrupció és a leendő elnök személye körüli találgatások nem tesznek jót a befektetői bizalomnak. A problémákat nemcsak a külső tényezők, de az indonéz kormány lassú intézkedései is generálják (például az üzemanyag árak csökkentése, vagy a hitelkártya-használat korlátozása kapcsán). Az olcsóbb hitelek ingatlanpiaci buborék kialakulását valószínűsítik, főként mivel az állami támogatások leállítása szintén késve érkezett.

Bár a jelenlegi gazdasági kilátások semmi jóval nem kecsegtetnek, Indonéziában még mindig jelentősek a tartalékok. A nyersanyag-készletek egy része még kiaknázatlan, a szigetország közelmúltban tett lépései - például a kamatemeléssel fékezett infláció - pedig bizonyítják, hogy képesek a hatékony problémakezelésre. A legnagyobb kockázatot így a külső sokkok jelentik, ha a túlzott beruházások egy csapásra megrekednének, akkor az 1997-es ázsiai válsághoz hasonló helyzet alakulhat ki.

Nigel West gazdasági újságíró, valuta- és árupiaci szakértő.