Christopher Mattheisen a fi atalok itthon tartásáról

Annak idején megláttam a perspektívát, a kihívást magyarországi munkámban. Elégedett vagyok, hogy ide vezérelt a sorsom, és mindig inspirált az, amit itt tehetek magamért, a családomért és az országért. Örülök, hogy tapasztalataimból hozzáadhatok valamit a magyarok életéhez, ezért kíváncsian figyelem a vitát, ami az agyelvándorlásnak nevezett jelenség körül kialakult. Itt élek, ismerem a problémákat, látom a gondokat, és hallgatom a fiatalokat, akikkel a munkám során is sokat találkozom. Jó, hogy végre tenni akarás is kialakult a téma körül, mert ha igaz, hogy az orvosok hiánya veszélyezteti az egészségünket, akkor a technológiai szakemberek elvándorlása a jövőnket teszi kockára.

Magyarország olyan vonzó helye a világnak, ahol kedvezők a természeti adottságok, jók az ételek, izgalmas a kultúra – magától miért akarna innen bárki elmenni? Tudjuk, hogy a távoli lehetőségek mindig vonzóbbak. Messziről a szép mindig kicsit szebb, a jó kicsit jobb, még akkor is, ha félünk az ismeretlentől. A probléma azonban az otthontól távol is probléma marad. Csakhogy odakint az önmagunkra-utaltság, a helyzet kényszere rávesz, hogy gyorsan javítsunk a képzettségünkön, a hozzáállásunkon, a nyelvtudásunkon. A hazai, támogató környezetben viszont sokszor nincs elég ösztönző erő a fejlődéshez.

Amit a nemzetközi pálya tud adni, azt a hazai vállalatoknak is tudniuk kellene. Nemzetgazdasági jelentőségű feladatuk, hogy felelősen gondolkodjanak az ország fiataljairól, versenyképes lehetőséget nyújtsanak nekik. A fiatalok nagyon is tudatosak, pontosan felmérik, hogy melyik cég nyújtja azokat a juttatásokat, amelyek nekik többletet jelentenek. Ugyanakkor fontos nekik a biztonság is, amit a hazai környezet és a hozzátartozók közelsége nyújt.

A Magyar Telekomnak szüksége van a fiatalokra – igényességükre, innovatív képességükre és lendületükre –, s felelősséget is érez irántuk. Ahhoz, hogy a jól képzett munkavállalók itt maradjanak vagy éppen vissza akarjanak jönni, lehetőségeket és elérhető célokat kell látniuk maguk előtt. Munkájuk során érezniük kell a biztonságot, a megbecsülést, az odafigyelést – karrierben, fizetésben, munkahelyi közérzetükben egyaránt.

Ezt a lehetőséget megteremteni közös felelősség: az államé, a cégeké és az egyéneké. Az állam kiszámíthatóbb gazdasági környezetet biztosíthat, gyakorlatiasabb oktatást, használható nyelvtudást az iskolákban. A fiatalok pedig kihasználhatják a lehetőségeket, mert ez meg az ő felelősségük. Hogy akarjanak is boldogulni itthon. Ha mindez megvan, akkor a cégek is bátrabban ruházhatnak be a jövő, a fiatalok érdekében is.

A Magyar Telekomnál tudatosítjuk és érvényesítjük a karrier, a juttatások, valamint az élhető és szerethető munkahely fontosságát. Ezért jött létre nálunk az iparág legnagyobb tudástőkéje, ezért dolgozunk a legjobb magyar szakemberekkel. A szakértelem nem csak frázisként szerepel a márkaértékeink között – sokat teszünk a magyar fiatalok tudásáért és ezzel a saját jövőnkért is. Telekommunikációs vállalatként vonzó pályát kínálunk, érdekesek, izgalmasak vagyunk a fiataloknak, akik beleszülettek a 21. század technikai lehetőségeibe. A piaci igények változása és a technológia fejlődése mindig kitermeli a szükségletet az új tudásra és képességekre is, tehát jól felfogott érdekünk folyamatosan magunkhoz vonzani az „agyakat”.

A tudástőke itthon tartásáról lapunk október 10-én konferenciát szervez Haza, ész nélkül? címmel.
A témában indított vitasorozat eddigi hozzászólói: Budafoki Róbert (Hogy megérje itthon maradni, 30. szám), Árvai Péter (Miért mennek el a fiatalok?, 31. szám), Schwab Richárd (Menni vagy nem menni?, 32. szám), Horváth Zoltán (Az egyetemek és az ipar összefogása, 33. szám), Lakatos Péter (A minőségi és a mennyiségi elvándorlás, 34. szám), Ficza János (A régióban is hátul, 35. szám), Perner Ferenc (Összetett kór, 36. szám), Szelecki Zsolt (Vonzás és taszítás, 37. szám), Kökény Mihály (Presztízst és perspektívát!, 38. szám), Koos Richelle (Ha az ifjúság Európa jövője, akkor fektessünk be  a jövőbe!, 39. szám). Várjuk olvasóink hozzászólását, véleményét a szerkesztoseg@figyelo.hu e-mail címre.Ezt diákkorban kezdjük, amikor még tanulnak a fiatalok, de szakmai irányultságuk már kialakult. Elérésükhöz egyik jól bevált eszközünk a felsőoktatási dialógus és együttműködések rendszere. Sikeres és elismert a gyakornoki programunk is, amely alatt a diákok megismerhetnek bennünket, mi pedig megtalálhatjuk köztük a tehetségeket. Aztán már közösen dolgozunk azon, hogy a tehetségek vonzó lehetőségeket találjanak nálunk, a munka-magánélet egyensúlyát is beleértve. Munkatársaink tehetségét és karrierjét folyamatosan menedzseljük, hogy megtarthassuk őket, és hogy mind önmaguk, mind a vállalat számára egyre értékesebb szakemberekké válhassanak. A Telekom ma az ország legnagyobb „on the job egyeteme” az ICT-szektorban. Jó lenne, ha más nagyvállalatok is ilyen egyetemmé válnának, ahol tudatosan egészíthető ki az elméleti tudás a gyakorlatival.

Nemzetközi csereprogramunk keretében a leginkább rátermetteket külföldre is kiküldjük a cégcsoporton belül, és tapasztalatokkal, önbizalommal felvértezve várjuk vissza őket. Ezt a programot más cégek részére is bátran merem ajánlani, hiszen amellett, hogy rendkívül hatékonyan növeli a munkatársak felkészültségét, értékét, versenyképességét – s ezzel a cégét is –, erősíti a lojalitásukat is, mégpedig nemcsak a vállalat, hanem a hazájuk iránt is, hiszen nem kényszerből, nem bizonytalan kilátásokkal kerülnek külföldre, mint oly sok más munkakereső.

A telekom szektor vonzó lehetőség, hiszen a jövőt képviseli. Ebben az ágazatban valósulnak meg elsőként az élvonalbeli innovációs projektek. Itt válnak hétköznapi eszközökké például a korábbi űrtechnológiai fejlesztések is. A Magyar Telekom szintén  jövőbe mutató termékeket fejleszt, korszerű technológiákra alapozva. Kevés vonzóbb dolog lehet egy fiatal számára, mint a 4G sebessége, az okos eszközök vagy az alkalmazások soha nem látott képességei. Ha megkérdezzük a fiatalokat, nagy részük pontosan tudja, miről van szó, még a bölcsésznek készülők is.

Magam is történésznek készültem, ma mégis egész nap kommunikációs eszközöket használok. Alkalmazásokat töltök le, videókat készítek, SMS-eket küldök, a telefonommal fizetek a boltban. Én még talán tudnék ezek nélkül létezni, ha nem lennék egy telekom cég vezetője, de a mai fiatalok már nem. Valószínűleg a tehetségek megtalálásában is segíthetnek ezek az eszközök, fejlesztések. Mindez azonban nem lenne elég az Y és Z generációnak, ha nem tudnánk velük szót érteni.

Én sem szoktam utasításokat adni a munkatársaimnak, inkább meggyőzöm őket a feladatok hasznosságáról. Ismerni kell a fiatalokhoz vezető utakat, és az új generáció már ezt a módszert igényli. Ők részesei, nem végrehajtói akarnak lenni egy új világnak, és ennek tudatában kell hozzájuk szólni. Kíváncsinak kell lenni rájuk, meghallgatni, megismerni őket. Tudnunk kell, hogy kik jelentik a jövőnket és hogyan érjük el őket – azért is, hogy megtarthassuk a tudásukat Magyarországnak. Mi ebből is jelesre szeretnénk vizsgázni.

Ha kiszámítható a gazdasági környezet, akkor lesz növekedés és jobb fizetés is – ez bizony ilyen egyszerű. Ha okos, tehetséges, szorgalmas munkavállalóink vannak, akik nem mennek el, hanem itt maradnak, akkor nő az ország versenyképessége, egyre több beruházás lesz és egyre több munkahely. A fiatalok pedig remélhetőleg felismerik, hogy nekik is jó az, ami jó az őket foglalkoztató cégeknek, mert így nem kell távoli környezetben, családtól, barátoktól elszakítva, kényszerből elsajátítaniuk azokat a készségeket, amelyeket itthon is meg tudnak tanulni.

Valóban igaz, hogy ez ma szinte csak a multinacionális vállalatok sajátja, nekik van ehhez hátterük, külföldi tapasztalataik, tudásbázisuk. Az egyén részéről pedig jogos kívánalom lenne az állam felé a kiszámíthatóság, a tervezhetőség megteremtése. Erről gyakran beszélünk a Joint Venture Szövetség (JVSZ) tagvállalatainak vezetőivel is, és ez nem véletlen. Egybe kell, hogy forrjon az érdek és a lehetőség. Ahogy a háromlábú szék nem áll meg két lábon, a vállalatok, az állam és a felnövekvő generáció is csak együtt tudja megteremteni azt a környezetet, amelyben élni és alkotni érdemes. A mai 14 éves fiatalok már alkalmazásokat fejlesztenek a mobiltelefonokra. A társadalom nem képes követni a fejlődést, ha nem tud a változásokról, az igényekről, a lehetőségekről. Ehhez pedig kommunikálni kell, érdemi párbeszédet folytatni, és nem kizárólag telekommunikációs eszközökön.

Aztán, ha megvannak a lehetőségek, a fizetés, a tudás, és a fiatal mégis menni akar, engedjük meg neki – hadd lásson világot, és bízzunk benne, hogy visszatér! De ahogy én is itt vagyok, az ő helyükre is jöhet valaki külföldről, aki éppen itt szeretne élni, és ezzel együtt mindannyian szerethetjük ezt az országot.

A szerző a Magyar Telekom vezérigazgatója, a Joint Venture Szövetség elnöke