Idén márciusban Julij Baltajtisz professzort nyolcadmagával a vádlottak padjára ültették a Fővárosi Törvényszéken. A vád szerint azt róják fel bűnéül, hogy a Budapesten és Kaposváron végzett terápiákhoz hiányoztak az engedélyek, ezért az abortuszok során beszerzett embrionális őssejteket nem lett volna szabad felhasználni emberek gyógyítására. Csakhogy Kaliforniában, Angliában és Japánban már engedélyezettek az ilyen orvosi beavatkozások. Az Egyesült Államok kormánya egyenesen támogatja az őssejt kísérleteket.
A 2013-as orvosi Nobel-díjat megosztva három tudós kapta: James Rothman, Randy Schekman és Thomas Südhof. Mindhárman amerikai egyetemek (Yale, Berkeley, Stanford) professzorai, kutatásuk a receptorokkal és a sejtek információáramlásával függ össze. Az illetékes bizottság indoklása szerint a vezikuláris szállítással kapcsolatos kutatásaik nagyban hozzájárultak annak megértéséhez, hogy a sejtek által előállított molekulák miként kerülnek a megfelelő időben a megfelelő helyre.
1901 óta van orvosi Nobel-díj, mostanáig 203 ember kapta meg. Tavaly őssejt kutatásért ítélték oda, tudományos szakértők szerint ez is közrejátszhat abban, hogy idén nem Julij Baltajtisz kapta.
Nagyon nem akarunk párhuzamot állítani, attól meg egyenesen rettegünk, hogy példákat hozzunk fel, de itt és most halkan meg kell említenünk egy nevet: Semmelweis Ignác. A magyar orvost ma az anyák megmentőjeként ismeri a világ. Felfedezte, ha klórvízes kézmosás, azaz fertőtlenítés után vezeti le az orvos a szülést, jelentősen csökken a gyermekágyi halálozás. De a XIX. század közepén módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. A döblingi elmegyógyintézetben végezte. Ápolói olyan súlyosan bántalmazták, hogy belehalt.