Csőbe húzott osztalék
A miniszter szavai amellett, hogy igen jól szemléltetik a kormányzat piacgazdaság működéséről alkotott képét, egy másik fontos dologról is tanúbizonyságot tettek. Jelesül, hogy a szaktárca vezetője vagy a számvitel tanulmányozásában nem mélyült el rendesen a Külkereskedelmi Oktatási és Továbbképző Központban végzett tanulmányai során, illetve a Bank Leumi Le Israel és az Austrian Bankers College szaktanfolyamain, vagy az ominózus kimutatást nem elemezte kellő alapossággal.
Azzal nehéz lenne vitatkozni, hogy a szolgáltatók többsége az elmúlt években igen komoly eredménytartalékot halmozott fel, hiszen jellemzően 10 milliárdos tételek szerepelnek ezen a soron a cégek mérlegében. Nem árt azonban megemlékezni arról, hogy az osztalékfizetéshez némi készpénzre is szükség lehet, ezzel pedig már kevésbé vannak ellátva az érintett társaságok, amelyeknek ráadásul a cash-termelő képessége is érezhetően leromlott a közelmúltban, jórészt épp a kormányzat intézkedései miatt. Persze elméletileg akár eszközátadással is próbálkozhatnának a szolgáltatók, azért azt feltehetőleg a szaktárca vezetője sem gondolta komolyan, hogy a jövőben 60 méter gázvezetéket, vagy két kamionnyi kábelt küldenek majd osztalékként az anyacégnek a magyarországi szolgáltatók.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy az energiaszektor osztalék kifizetése az elmúlt években sem volt kiugróan magas. Ahogy erre Felsmann Balázs, a Corvinus Egyetem kutatóközpont-vezetője felhívta a figyelmet, a villamosenergia-elosztók saját tőkére vetített osztalékhozama az elmúlt három évben átlagosan nagyjából 5 százalék körül alakult. Ilyen hozamot a vizsgált időszakban banki kamatokkal is el lehetett volna érni. A gázelosztók esetében még kedvezőtlenebb a helyzet: itt az öt piaci szereplőből három már nem is fizetett a tulajdonosoknak 2009 és 2011 között.
Részletek a Figyelő 22-dik számában.