Meggyőző életutak

Valentínyi Katalin a példaképek fontosságáról
Valentínyi Katalin
2013-10-10 06:10
A következő 30 év gazdasági sikereit a fiatalok és különösen a fiatal vállalkozók alapozhatják meg. Riasztó tény viszont, hogy a huszonévesek nagy része nem akar vállalkozni. Pedig ha látnák a sikeres életutakat, nagyobb eséllyel választanák az önmegvalósítást.


Követhető példák nélkül valóban nagyon nehéz. Ha nincs iránytű, ha nincs másolható minta, ha a fiatalok nem látják a saját generációjukhoz tartozó sikeres vállalkozókat, akkor nehezen találják meg azt a belső hajtóerőt is, amit egy-egy példakép tud adni. Elgondolkodtató, hogy míg a szülői szerepekben, a sportban, a zenében ott vannak az ikonok, addig a hivatásunkban nem léteznek példaképek. Illetve pontosítanék: léteznek, csak nem látjuk őket. Márpedig az útkeresésben elveszni látszó fiataloknak épp ezeket a sikeres magyar vállalkozókat kellene látniuk ahhoz, hogy az elvándorlás és az alkalmazotti lét kettős opciója mellett a cégalapítás is felmerüljön harmadikként.

Sokféle megoldás létezhet arra a problémára, hogy a fiatalok vállalkozói kedve a mélyponton van, hogy a vállalkozók megítélése a legrosszabb az EU-ban, vagy hogy a fiatal munkanélküliek száma a háromszorosa az átlagnak. Mint ahogyan arra is többféle választ lehet adni, hogy miért elégedetlenek a fiatalok azzal, amit elérnek, és miért kívánják elhagyni Magyarországot. A Példakép Alapítvánnyal egy olyan kezdeményezésbe fogtunk az idén, ami egyedülálló módon kíván válaszolni a fent említett generációs kérdésekre. Úgy gondolom, hogy ha vállalkozói példaképeket állítunk a fiatalok elé, ha megmutatjuk azt a dinamizmust és kreativitást, ami ezekben a fiatal vállalkozókban megvan, ha elmeséljük az ő saját történeteiket, akkor nagyobb kedve lesz a fiataloknak is vállalkozást indítani.

Fontosnak tartom, hogy a huszonévesek a saját generációjukban lássák meg azokat a követhető, testközeli példaképeket, akiknek a történetét elolvasva úgy érezhetik, ez velük is bármikor megtörténhet. Mert a nagyvállalkozók történeteit már ismerjük, és el is telt már jó néhány év vagy évtized azóta, hogy ők megcsinálták a szerencséjüket. Ezek a sikerek a mai fiatalokat nem tudják motiválni, a többségük még nem is élt akkor, amikor a most 60-70 éves vállalkozók elindultak. A mai sikerekről viszont nagyon kevesen és keveset beszélünk.

A tudástőke itthon tartásáról lapunk megjelenése napján, október 10-én konferenciát szerveztünk Haza, ész nélkül? címmel.
A témában indított vitasorozat eddigi hozzászólói: Budafoki Róbert (Hogy megérje itthon maradni, 30. szám), Árvai Péter (Miért mennek el a fiatalok?, 31. szám), Schwab Richárd (Menni vagy nem menni?, 32. szám), Horváth Zoltán (Az egyetemek és az ipar összefogása, 33. szám), Lakatos Péter (A minőségi és a mennyiségi elvándorlás, 34. szám), Ficza János (A régióban is hátul, 35. szám), Perner Ferenc (Összetett kór, 36. szám), Szelecki Zsolt (Vonzás és taszítás, 37. szám), Kökény Mihály (Presztízst és perspektívát!, 38. szám), Koos Richelle (Ha az ifjúság Európa jövője, akkor fektessünk be a jövőbe!, 39. szám), Christopher Mattheisen (Magyarból jeles, 40. szám).
Júliusban indított cikksorozatunkat ezen írással lezárjuk.

Az idei Példakép Pályázatunkra azok a fiatal vállalkozók jelentkezhettek, akik úgy érzik, példaértékű a tevékenységük, és példaképként állíthatók a fiatalabb generáció elé. Számomra is meglepő volt, hogy a kiírásra több mint 400 vállalkozó regisztrált a gazdaság különféle ágazataiból. Úgy gondolom, már pusztán a jelentkezők száma is igazolja, mekkora szükség van a kezdeményezésünkre. A jelentkezők közül végül 50 példaértékű vállalkozót választunk ki és mutatunk be az országnak, széles merítést adva a fiatal vállalkozói palettából.

Az ő életútjuk kellően meggyőző lesz ahhoz, hogy jó néhány tévhitet is eloszlassunk, ami a huszonévesekben a vállalkozások kapcsán él. Mindenekelőtt azt, nem kell feltalálónak lenni ahhoz, hogy valaki sikeres céget építsen. Kétségtelenül népszerű az IT- és a fejlesztői szektor, és a leglátványosabb sikerekkel itt találkozunk, de ez csak egy nagyon kis szelete a valóságnak. Hagyományos szakmákra éppúgy lehet vállalkozást alapozni, és akár hátrányos helyzetű vagy elmaradottabb régiókban élő fiatalként is el lehet indulni.

A másik hasonló hiedelem – vagy inkább kifogás –, hogy 20 éve könnyebb volt vállalkozni. Ez nem igaz. Én magam is vállalkozói családból jövök, és a környezetemben élők közül is mindenki kivétel nélkül vállalkozó. Húsz évvel ezelőtt éppolyan nehéz volt sikerre vinni egy céget, mint most, semmivel sem volt egyszerűbb vagy kockázatmentesebb vállalkozást építeni a 90-es években. Kétségtelen, hogy ma nagyobb a verseny, de több a lehetőség is, tehát ez nem kellene, hogy elriasszon bárkit is az önmegvalósítástól. Állni kell a sarat, magas hozzáadott értéket és kiváló minőséget adni.

Nagyon bízom abban, hogy a fiatal generáció egyre inkább meglátja maga körül a sikereket, amibe kapaszkodhat. Viszont segíteni kell őket abban, hogy rátaláljanak az útjukra, megtalálják a számításaikat. Tényleges szemléletváltást kell előmozdítanunk a vállalkozói attitűdök terén, ehhez pedig elsősorban példaképek kellenek.

A szerző a Példakép Alapítvány alapítója és kurátora