Az EU által a nők foglalkoztatottságára megszabott 75 százalékos normatívát egyedül Svédország teljesíti. Dánia, Finnország, Hollandia, Németország és Ausztria követi a sorban, ahol megközelítőleg 70 százalékos adatokat mérnek. A jóléti állam kiterjesztése láthatóan kulturális sajátosságként ösztönözte a női munkavállalást az északi országokban.
Kelet- és Közép-Európában sokkal inkább jellemző a háziasszony szerep. A balti országok esetében azonban mégis tetten érhető az északi gazdálkodói kultúra: a munkaképes korú nők két-harmada rendelkezik állással. Ezzel még mindig meghaladják az európai átlagot, melyet a déli államok húznak le. Máltán és Görögországban még az olasz értékeknél is rosszabb a helyzet, ahol csak minden második nő dolgozik.

Egy speciális Eurobarométer a nők által betöltött döntéshozói pozíciók arányát vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az amúgy nemi egyenlőségről híres északi országokban épphogy meglepően alacsony a nők aránya az üzleti élet tetején. Svédországban és Dániában ez 10 százalékos reprezentációt jelent. Kelet- és Közép-Európában meglepő módon átlagosan az igazgatók és operatív végrehajtók 32 százaléka nő, amihez a nyugati tagállamok 21, a déliek 17 és az amúgy meglehetősen egalitariánus északiak 17 százalékos adatai aránylanak. Bulgáriában megközelítőleg fele-fele a nemek aránya a vezető pozíciók terén.

Arra a kérdésre, hogy az északi országokban miért lehet ilyen alacsony a döntéshozók között a nők részesedése, az „Att Spräcka Glastaken" (Betörni az üvegablakot) című művében ad választ Sanandaji és Elina Lepomäki. Érvelésük a jóléti állam modelljéből kiindulva vezeti le, hogy a nők dominálta szektorok (egészségügy, oktatás) az állam fennhatósága alá tartoznak, ahol korlátozott a verseny, a felelősségvállalás, és a vállalkozó szellem szerepe. A tervgazdaságok romjaira épülő termelési rendszerekben a női leterheltség majdnem megegyezik a férfiakéval. Ebben a mutatóban a gazdasági modellváltás gyakorlatilag nem hozott fordulatot. Az északi államok jóléti mintája a nők számára elérhetővé teszi az alkalmi, nem teljes állású foglalkoztatást. Míg Lettországban és Litvániában 10-10, Észtországban 14, addig Svédországban 41 százalékos a nők körében a részmunkaidő.

A világ üzleti elitjéhez való felzárkózáshoz nem elegendőek a magas foglalkoztatottsági adatok és a nemek közti egyenlőség. Ahhoz olyan politikai struktúrák adaptációjára van szükség, melyek ösztönzik a versenyt és a vállalkozó kedvet, s ahol a nők számára is adottak a világos karrierépítési lehetőségek.

Nima Sanandaji svéd professzor, a női karrierlehetőségek szakértője. A témában két könyve jelent meg. Legújabb kutatását Egyenlőség dilemma címmel készítette el a finn Libera think-tank számára.