Azokról a számlákról van szó, amelyek után a számlavezető pénzintézet kamatot állapít meg, majd erről informálja a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt. Vannak országok, ahol a számlatulajdonos anonimitásának megőrzése érdekében adatot nem szolgáltatnak, ellenben a levont forrásadó egy részét eljuttatják az illetőség szerinti állam hatóságához.
Ilyen automatikus információcsere keretében a NAV a legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint 2011-ben 15 366, míg 2012-ben 13 537 adatot kapott. Ezek az információk tehát a magyar illetőségű adózók külföldön szerzett kamatjövedelmeiről számolnak be. Ennél frissebb, 2013-as adatok még nincsenek, az adatszolgáltatásra a határidők miatt még nem került sor.

Az egész folyamatot egy 2011-es uniós irányelv határozza meg. Ez alapján banki adatokat megkeresésre történő információcsere keretében adott, illetve kapott a magyar adóhatóság az elmúlt években. Az adóhivatal az adókötelezettség megállapításához szükséges, előreláthatólag releváns tény vagy körülmény tisztázása érdekében keresi meg a külföldi társhatóságot. Tehát nem fordul közvetlenül a pénzintézethez, ezt nem is teheti. Mint a NAV arról tájékoztatta a Figyelő Online munkatársát, abban az esetben fordulhatnak a külföldi partnerhez információért, amennyiben annak megszerzése érdekében már minden rendelkezésre álló hazai eszközt kimerítettek. Vagyis előbb az itthon alkalmazható technikákat kell bevetnie a NAV-nak, és csak ezt követően kérhet segítséget külföldről.

A Megtakarítási Irányelv szerint történik az automatikus - tehát nem külön megkeresésre történő - információcsere. Ez esetben a kamatjövedelmekről tájékoztatják egymást a társszervek, hogy a jövedelmet teljes körűen adóztatni lehessen az illetőség szerinti államban. A Megtakarítási Irányelv alapján a kamatjövedelmek megadóztatásában együttműködő országok köre bővebb az EU tagállamainál, megállapodások alapján ebben részt vesz öt európai, de nem uniós tagország - Svájc, Andorra, Liechtenstein. Monaco, San Marino - is. Valamint Hollandia és az Egyesült Királyság úgynevezett társult és függő területei.
Az automatikus információszolgáltatásra meghatározott időközönként, meghatározott adatokra vonatkozóan kerül sor. A kamat kifizetéséről, jóváírásáról a számlavezető pénzintézet adatot szolgáltat az ottani hatóságnak, amelyik évente egy alkalommal, legkésőbb az adóévet követő hat hónapon belül megküldi azt a haszonhúzó illetősége szerinti társhatóságnak. Erre tehát a 2013-as adatok esetében idén június végéig van mód, ezért nem állnak még rendelkezésre adatok a tavalyi évről. Kivétel az Egyesült Királyság, ahol az adóév április 3-ig tart, így ebben az esetben október 4. a határidő.

Az adatcsere során a haszonhúzó személyazonosító adatairól, illetőségéről, a kifizető nevéről, címéről, a haszonhúzó bankszámlaszámáról adnak tájékoztatást. Bankszámlaszám hiányában a kamatot eredményező követelést kell meghatározni, illetve a kifizetett kamat típusát. Az irányelvet implementáló országok tehát ezt az eljárást alkalmazzák, kivéve Ausztriát és Luxemburgot, ahol forrásadót vonnak le a kifizetett kamatjövedelem után. Azonban itt is van lehetőség arra, hogy ne kelljen forrásadót fizetnie a haszonhúzónak. Luxemburg esetében a haszonhúzó kérheti a kifizetőt, hogy forrásadó levonása helyett a nyilatkozatában közölt adatok alapján automatikus információcsere keretében tájékoztassák az illetősége szerinti országot a kifizetésről. Egy másik lehetőség, amely Ausztriában is rendelkezésre áll: egy három évre szóló illetőségigazolás felmutatásával mentesülhet az adózó a forrásadó levonása alól. Ez esetben maga a haszonhúzó köteles értesíteni az illetősége szerinti államot a jövedelméről.
A NAV az elmúlt három évben többször kért információt a társhatóságoktól. 2011-től kezdve sorrendben évente 210, majd 48, végül tavaly 39 esetben fordultak ilyen megkeresésekkel külföldre. E megkeresések alapja az adózó ellenőrzése során a jövedelme megállapításához szükséges információk tisztázása volt. Az automatikus információcsere során 2011-ről és 2012-ről beszerzett adatokat a közvetlen adók ellenőrzése során az adóalap megállapításához használhatják fel, de vagyonosodási vizsgálatokra történő kiválasztáshoz is támpontul szolgálhatnak. Végrehajtási eljárások során is jól jönnek a külföldi bankszámlákról érkező információk a magyar adóhatóságnak. Amelynek a megkeresését egyébként az elmúlt három évben egyszer sem utasították el a külföldi adóhatóságok.