A fenyegetettség kivédésére ugyan könnyebben fogunk össze másokkal, ám szerencsére azért arra is akad példa, amikor nem kell természeti csapás ahhoz, hogy egy kitűzött cél érdekében együtt lépjen fel öreg és fiatal, időt, pénzt, fáradságot nem kímélve. Még akkor is, ha annak elérése elsőre olyan reménytelenül nehéz vállalkozásnak tűnik, mint a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) emberierőforrás-munkacsoportjának jótékonysági célú akciói. Síri csend is lett januárban azon a megbeszélésén, amelyen az egyik önkéntes azt javasolta: rendezzenek állásbörzét a fogyatékkal élőknek. A briliáns ötlet sokkal nagyobb feladatnak tűnt, mint amivel eddig a munkacsoport valaha is megbirkózott. „Valódi nagyprojektként kezeltük" - idézi fel Gothárdi Ibolya, a csapat szintén önkéntes vezetője, a Vodafone HR-igazgatója. A civil szektor elsőre annyira reménytelennek tartotta az állásbörze ötletét, hogy még a program leállítása is felmerült, de folytatták, mert a tapasztalatok szerint a fórumokon álláskereső és munkaadó könnyebben egymásra talál. Civil és állami partnerek bevonásával juttatták el a rendezvény hírét az érintettekhez. „Nem volt pénzünk lakossági kampányra, más alternatívát kellett találni" - emlékszik vissza Adriány Kincső, a HBLF ügyvezetője. Nyár végére a fő támogatók aláírták a szerződést, egyre több szponzor csatlakozott. Akadálymentes helyszínt, jelnyelvi tolmácsokat is találtak, a munkatársakat pedig kiképezték azzal kapcsolatban, hogyan kommunikáljanak a hallás- vagy látássérültekkel. A végeredmény minden áldozatért kárpótolta a közreműködőket. Az állásbörzén 27 nagyvállalat több mint 200 állásajánlatot kínált a szinte egymás sarkát taposó 2000 érdeklődőnek. A vállalati, a civil és az állami résztvevők közösen kihozták magukból a legtöbbet; az önkéntesek egy éven át főállásuk mellett végezték el a munkát.

A fogyatékkal élők munkához segítése csak egy a sok jó példa közül, amelyben az összefogás a szerényebb alkupozíciójú emberek érvényesülését segíti. Konrád Istvánné óbaroki parasztasszony 35 éves gazdálkodás után elégelte meg, hogy körülményesen és csak a közvetítők hasznát gyarapítva tudja értékesíteni verejtékes munkája gyümölcseit. „Össze akartam fogni azokat az embereket, akiknek ugyanaz a baja, mint az enyém" - emlékszik vissza. Közreműködésével 2011-ben Karcagon meg is alakult a Magyar Piac Szövetkezet, hogy piacot kínáljon a 9 alapító: családi gazdaság, őstermelő, sajt-, lekvár-, méz- és füstöltáru-feldolgozó számára. „Nekik segítünk az értékesítésben" - magyarázza a modellt a szövetkezet elnök asszonya. A közösen létrehozott termelői piacokon és eladási pontokon a szervezet összehozza a gazdákat és a vásárlókat.

Az első ilyen piac tavaly augusztus végén nyílt meg a kőbányai Liget téren. Hetente egy-egy alkalommal az erzsébetvárosi Rózsák terén, a XIII. kerületben és a nagybani virágpiac területén is helyet kaptak termékeikkel a gazdák. A szervezés vidéken, egyebek mellett Alcsúton és Lengyeltótiban is folytatódott, így már 14 szövetkezeti termelői piac nyílt, de üzletek is csatlakoztak a mozgalomhoz. Konrád Istvánné - vagy ahogyan a piacon hívják, Bözsi - azt tervezi, hogy jövőre Békéscsabán és Sopronban is új termelői piacokat hoznak létre, és országossá bővül a mozgalom, amely már nemcsak a tagoknak, hanem külső termelőknek is közvetlen értékesítési lehetőséget kínál. A piacalapító mozgalom erejét abból is meríti, hogy olyan más kezdeményezéshez csatlakozott, mint a Mintamenza program. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának közreműködésével indított összefogás keretében karácsonyra a nagycsaládosok számára 40 tonna burgonyából, 20 tonna hagymából, ugyanennyi almából és 6000 liter almaléből, azaz a szövetkezet termékeiből stílusosan 2013 darab csomagot állítottak össze. „Olyanok vagyunk, mint egy nagy család. Érzem, hogy bíznak bennem, remélem, nem is csalódnak" - ígéri Bözsi, aki a közösségi piacozáshoz saját zsebből vásárolta a padokat, a sátrakat, és mindezt a család kisteherautójával „logisztikázza" piacról piacra.

Részletek a Figyelő ünnepi számában.