Csányi Sándor részvényeladásai

Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója lapzártánkig 10,67 milliárd forint értékben adott el a tőzsdén OTP-részvényeket. A Figyelő szerint ez a hír volt az utóbbi hónapok legfontosabb közéleti történése. A Figyelő a témában kezelt nagy összeállításában azt vizsgálta, hogy lehetett-e egyfajta kényszer, vagy üzenet is az eladások hátterében. Csányi Sándor és a magyar kormányzat, illetve konkrétan is Orbán Viktor miniszterelnök viszonyán ugyanis van mit boncolgatni. A magyar kormány különadóival, forráselvonásaival, szabályozásaival folyamatosan szűkíti a piacvezető magyar bank lehetőségeit, miközben egyre nyíltabban épít és támogat egy versenytárs birodalmat. Eközben egy hét évvel ezelőtti, az egyik egykori OTP-leányt érintő áfacsalásos büntetőügy is felizzott. (Figyelő 9-15. oldal)

Rosszul hasznosuló uniós támogatások
Miközben a kormány az eddigiek többszörösét fordítaná gazdaságfejlesztésre, az eddig elköltött vállalkozásfejlesztési pénzek jelentős része nem javította az ország versenyképességét, nem segítette elő felzárkózását - derül ki a Figyelő összeállításából.

Többszöri halasztás után lapzártánkig még mindig nem indult el a termelés a zöldmezős beruházással épült úri csokoládégyárban. Pedig a kapcsolódó Happy Company Kft. 2009 és 2011 között 990 millió forintnyi támogatást nyert el öt, a gyárral összefüggő projektre, és az üzem beindítását eredetileg 2011 telére ígérte. A komplex projekt támogatására fordított közösségi források hasznosulása tehát minimum kérdéses.

Mindegy, csak jöjjön
Az ehhez hasonló esetek azonban nemigen érik el a közvélemény ingerküszöbét, ahhoz olyan szintű abszurditás kell, mint a 40 millió forintból épült bodrogkeresztúri 40 centis kilátó. Részben azért van ez így, mert sokan ingyenpénznek tekintik a Brüsszelből érkező forrásokat, és jóformán senkit sem zavar, ha kevésbé hatékony módon, hovatovább értelmetlenül költik el azokat. „Mindegy, csak ne vesszen el a forrás, jöjjön be a pénz az országba" - hangzik a népszerű vélemény.
Ez azonban már első megközelítésben is sántít: Görögország vagy Portugália példáján láthatjuk, hogy a nem átgondoltan felhasznált európai uniós támogatások nem tudják javítani egy ország fejlettségét. Sőt, ha uniós pénzből mesterségesen, fenntarthatatlan módon pumpálják fel a gazdaságot, akkor a következő válság az egész országot bedöntheti. Ráadásul végső soron ezeknek a forrásoknak majd harmada magyar adófizetői pénz, hiszen az uniónak „tagdíja" is van.

Negatív hatások
Már idehaza is több elemzés született a vissza nem térítendő uniós támogatások hatásairól, többnyire lesújtó eredménnyel. Egy közelmúltban lezárt kutatás a kkv-fejlesztésre költött támogatásokra koncentrált, és végeredményben az derült ki belőle, hogy ezek nemzetgazdasági szempontból nem hasznosulnak.
Két negatív hatása is lehet ugyanis a pusztán adminisztratív elszámolási kötelezettséggel terhelt pénzek felhasználásának. Az egyik az úgynevezett holtteher-hatás, ami azt jelenti, hogy általában a beruházások egy része támogatás nélkül is megvalósulna. A másik a helyettesítési hatás, amely akkor lép fel, ha egy beruházás nem növeli a gazdasági összteljesítményt, mert a kereslet korlátozottsága miatt a támogatott vállalkozás csak a nem támogatott cégek rovására fejlődik. Erre jó példa egy pékség, attól ugyanis az emberek nem esznek több zsemlét, ha a sütöde támogatásból új gépeket vesz.

Vitorlás a Balatonon
Nagy Sándor Gyula, a Corvinus és Lóránd Balázs, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa idén január-februárban végzett online céges felmérést, amely közel 1100 cég válaszait tartalmazza. Az eredmények, ahogy Nagy Sándor Gyula fogalmaz, finoman szólva is meglepte a szerzőket, mert előzetesen azt gondolták, hogy a két említett negatív hatást együtt kellene csökkenteni. Ezek magas szintjének kimutatásán túl azonban arra is fel kellett figyelniük, hogy erős kapcsolatban vannak: ha az egyik csökken, akkor a másik nő, és fordítva. Jellemzően a közvetlenül vagy közvetve (beszállítóként) jelentős mértékben exportáló cégekről mondható el, hogy beruházásuk növeli a gazdasági összteljesítményt. Azonban a kutatásban összegyűjtött válaszok szerint, ha egy ilyen vállalkozás kap uniós támogatást beruházásra, ott nagy valószínűséggel amúgy is rendelkezésre állt volna a projekthez szükséges tőke, hiszen nemzetközi szinten is versenyképes a cég, ennek megfelelő eredménytermelő képességgel. Így a tőkéből esetleg nem beruházás lesz, hanem osztalék és vitorlás a Balatonon. A döntően belföldi piacra termelő vállalkozásoknál ez nem mondható el, ezek viszont nagyon gyakran nemzetgazdasági szinten nem növelik a kibocsátást. Átmenet alig-alig van a két típus között. (Figyelő 32-36. oldal)