Így sem tartja azonban túlzónak a megemelt árakat a pécsi porcelánmanufaktúra luxusóraüzletében is érdekelt többségi tulajdonosa, Bachar Najari. „Majdnem 30 évvel ezelőtti árak voltak, a külföldi partnereink szerint még így is nagyon olcsó a Zsolnay, ez a legnagyobb bajunk" - véli az üzletember. Azt viszont ő is elismeri, hogy gond van a belső piaccal. Az asztali porcelán kereslete a korábbi évek nagy visszaesése után még mindig stagnál. A drága, kézzel készített porcelán helyett a vásárlók inkább a nagyáruházakban veszik meg az olcsó kínai tömegárut, és a porcelánszobrok forgalma sem emelkedik, mert csak a turisták veszik.
De az üzletember nem csak az árérzékenyebb magánvásárlók elpártolása miatt aggódik. Az állami, önkormányzati megrendelések sem úgy alakulnak, amint azt előzetesen tervezte. Nemrég közleményben tiltakozott a társaság, mert Zsolnay helyett olcsóbbat, rosszabb minőséget választanak a történelmi középületek felújításánál, ahogyan ezt a szecessziós szegedi Gróf Palota újjáépítésénél is tették. A különleges technológiával készülő Zsolnay pirogránit színes tetőcserép valóban páratlan a maga nemében. Akár száz évig is ellenáll az időjárás viszontagságainak, bírja a savas esőt, de a gyártása - más cserepekhez képest - lassabb és a technológia miatt sokkal drágább.
A karácsonyi porcelánszezon előtt még nehéz megbecsülni, hogyan zárja az évet az új befektető kezében a Zsolnay, de Bachar Najari szerint az már látszik, hogy az export szépen nőtt. Nemcsak a közel-keleti, hanem egyebek között a japán, a kínai, az amerikai és az orosz pia¬con is megjelent a patinás pécsi porcelán, de ez még nem löki meg túlságosan a cég idei árbevételét, mert a márkaépítéshez évek kellenek. Pedig minden bevételre szüksége lenne a 160 éves porcelánmanufaktúrának, hogy évtizedes hányattatás után a gazdálkodása végre nyereségessé váljon. A témáról bővebben az e heti Figyelőben olvashat.