Hernádi Zsolt, a Mol és Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója egy 2002-es fogadáson. Jóban-rosszban

Csányi Sándornak vélhetően sok tapasztalata van az összetett, politikai és üzleti érdekeket keverő ügyek kezelésében. Elég, ha a magyar bankrendszer és a magyar állam különös hadakozására gondolunk. Csányi az elmúlt fél évben egy talán még az eddigieknél is nehezebb terhet vett magára: delegációvezetőként magyar és horvát érdekeket igyekszik összehangolni az INA horvát olajcég tulajdonosai között. A vitatott pontokat (lásd a keretes írást) és a magyar és a horvát álláspontot lehet ismerni. Mi a háttérnek, a kulisszatitkoknak néztünk utána.

NAGY KEVEREDÉS
Hivatalosan az INA részvényeinek 49,08 százaléka a Molé, 44,84 százaléka pedig a horvát kormányé. A hosszú távú tulajdonosi érdekek azonosak, az INA legyen jó cég, azaz nyereséges, hatékony, profitot termelő, sok adót fizető, nagy foglalkoztató iparági kiválóság. Csakhogy a rövid és a középtávú érdekek már nehezen hozhatók közös nevezőre. A Mol minél előbb rendbe szeretné tenni a céget, modernizálna, fejlesztene. Ha kell, embereket bocsátana el. Ha kell, bezárná az INA felesleges és nyereségesen nem működtethető finomítóit. A 2011 óta regnáló, Zoran Milanovic´ vezette szociáldemokrata horvát kormány azonban éppen rémes gazdasági adatokkal küzd.

Huszonhárom százalékos a munkanélküliség, ezért esze ágában sincs további elbocsátásokat támogatni, inkább jó ideig szeretné elnyújtani az INA átalakítását, a tárgyalásokat – magyarázza Pletser Tamás, az Erste iparági elemzője. A horvát kormány politikai üzeneteivel saját közvéleménye előtt is beszorult, hiszen a politika annyit gyepálta már a Molt mint tulajdonost, hogy amennyiben egy a korábbi szerződéseknek megfelelő megegyezés születne, akkor a horvát politika arcot veszítene, vereséget szenvedne. Horvátországban 2015-ben lesz legközelebb választás. Jelen állás szerint megegyezni csak úgy lehetne, ha a horvát állam kapna valamit az általa melegen tartott kérdésekben.

A Mol azonban nem szívesen engedne a legfontosabb pontokban, mindenekelőtt a társaság irányítása tekintetében. Ebben semmiképpen nem engedhet abból a vezető szerepből, amit kialkudott, hiszen ez a meghátrálás jelentené számára a horvát kaland végét. Maradnak a szintén rettentő fontos, de elemeiben esetleg újranyitható kérdések, így például a gázüzletág rendezése. A Mol ebben is kemény. Immár perrel fenyegette a horvátokat, amiért az állam – korábbi vállalásával ellentétesen – úgy ereszt veszteséget az INA ezen ágára, hogy a gázegyezmény ellenére sem veszi át annak birtoklását, csak a nyereséges gáztározói üzletágat vitte. Hangsúlyos kérdés az INA két finomítójának kezelése, hiszen az európai átlaghoz képest gazdaságtalan Sisak üzleti szemmel biztosan bezárandó, de Rijeka létjogosultsága is megkérdőjelezhető, amikor 2 millió hordós túlkapacitás van Európában, és a csoporton belül is vannak jobb finomítók – mondja Pletser Tamás. Komoly viták vannak még bizonyos bányajogok és szabályozások körül is.

KÉT JÓ BARÁT?

Nem segíti a Mol helyzetét, hogy a háttérben két különös, de egymáshoz hasonló hangulatú ország áll, Magyarország és Horvátország. Mindkét helyen viharos a belpolitika. Mindkét országban tagadják a multinacionális cégek által meghatározott korábbi piacgazdaságtant, támadják a külföldi nagy társaságokat: nem érnek ma annyit a szerződések, mint azt az országba érkező befektetők valaha remélték. A Mol üzleti szempontból racionális érvei azért csengenek furcsán, mert a horvátok éppen a magyar állami gyakorlatot visszhangozzák tetteikkel. Adott egy be nem tartott szerződés egy külföldi befektetővel? A gyakorlat ismerős lehet. Horvátország éppen nem tart be egy szerződést egy külföldi befektetővel. Vajon a magyar állam mennyire becsüli a „nyerészkedő” multik szerződésben rögzített pozícióját? A jó, értsd a termelő cégekkel nincsen baja, de a többiek nyakába szektorális különadót varr, azoktól biztonságiakkal, vagy éppen vásárlással szerzi vissza közműveit, és deklarálja is ennek intenzívebb folytatását. Az INA hatalmas veszteségeket szenved el azon, hogy a horvát állam hatósági gázárat használ, és nem veszi át ígéreteinek megfelelően a gázüzletágat. Döbbenetes, igazságtalan – mondhatják a Mol vezetői. Csakhogy Magyarországon éppen az árakat hatóságilag eltérítő rezsicsökkentés zajlik, sőt, ha jobban belegondolunk, éppen Orbán Viktor emelte a politikai mezőbe az államilag eltérített gázár kérdését 2000-ben, mintát adva a környék politikusainak.
Igaz, a párhuzamok itt véget is érnek – a magyar kormány nem szól bele a Mol olajipari ténykedésébe, amely a világpiaci trendek függvénye, csak a gázpiaci részt igyekszik maga alá gyűrni. Horvátországban viszont a standard olajipari működtetés előtt is pillanatnyilag jelentős politikai akadályok tornyosulnak. Zoran Milanovic´ kormánya 2011-ben került hatalomra Zágrábban, és ott hagyta a vezető testületekben a korábbi kabinet embereit, így a Mol legnagyobb ellenfelét, Davor Stern egykori INA-vezetőt és csapatát, akik minden eszközt megragadva ütötték-vágták a Molt, szinte lehetetlenné téve a társaság professzionális menedzselését. Egy évvel később a kormány legalább a felügyelőbizottságban már személyeket cserélt, az újonnan kinevezettek racionálisabb hozzáállásúak voltak, értették, hogy elvarratlan szálak vannak, tudták, hogy jó lenne tárgyalni. Az igazgatóságban azonban a kormány ott hagyta a régi embereket. Ennek talán az lehetett az oka, hogy a horvátok tárgyalni szeretnének az INA vállalatirányítási rendszeréről is, nem neveztek ki új embereket, hogy ezzel se legalizálják a struktúrát.ELŐZMÉNYEK
A konfliktus ellenére a horvát kormány tavasszal informális tárgyalásokat kezdett a Mollal. Csányi Sándor, a cég alelnöke elment Zágrábba, ami ugyan még az év elején történt, de érdekes módon nyáron jelent csak meg a horvát sajtóban. A Mol olvasatában a tárgyalások jóhiszeműségét jól mutatja az információszivárgás mennyisége. Az INA történetében pedig mindig minden kimegy a horvát médiának, de a februári Csányi-tárgyalásról a kormányhoz közeli Jutarnji List csak nyáron hozta azt, hogy „volt ilyen találkozó”. A rejtélyes, időpont nélküli információt a magyar sajtó úgy fordította le, mintha ez akkor történt volna.

Felmerülhet a kérdés, hogy miért Csányi tárgyalt, illetve tárgyal a Molról.

Az egyik magyarázat szerint formálisan ő az igazgatóság alelnöke. Ha az elnök, Hernádi Zsolt a korábbi horvát miniszterelnök, Ivo Sanader ismert korrupciós büntetőügye miatt nem tud menni, menjen a helyettese! Ugyanakkor a Mol irányításában van igazgatóság, felügyelőbizottság, executive szint. Utóbbiak tudják biztosan a legtöbb szakmai részletet a cégről, de diplomáciai szempontból talán alacsonyabb szintnek számítanak. Ráadásul Csányi az eddigi negatív felhangú ügyekben szinte egyáltalán nem sározódott be Zágrábban. Igaz, a Podravka cégnek molos garanciával adott 32,4 millió eurós OTP-hitelt csak a bank vélte üzletinek, a horvát sajtó inkább politikai indíttatásúnak tartotta. Csányi neve mindenesetre alig, míg a többi Mol-felsővezetőé már alaposan „meg volt forgatva” a horvát médiában. Horvát szempontból már csak azért is ő a nagy ember, mert Horvátországban az igazgatóság a legfontosabb, a legnagyobb operatív felelősséggel rendelkező testület.

Azt hallottuk, hogy Csányi Sándor ezúttal ráadásul a környéken is volt. Úgy tudjuk, a tárgyalásra Dubrovnikból érkezett. Itt Davor S ˇuker, a legendás horvát focista, tavaly óta a Horvát Labdarúgó-szövetség elnöke látta vendégül az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) legfontosabb stratégiaalkotóit, így Csányi Sándor a magyar–észt meccs napjára időzített budapesti bejelentés (Magyarország is kandidál Európa-bajnoki mérkőzésekre) után ismét találkozhatott Michel  Platini UEFA-elnökkel is. Így a zágrábi tárgyalások után is még a dubrovniki megbeszélésre repült vissza.

MAGYAROK A BALKÁNON

Valahogy nem megy. A magyar befektetők, zömében multinacionális cégek, természetes növekedési iránynak gondolták az elmúlt évtizedben, hogy a Magyarországnál jellemzően szegényebb, gazdaságilag kicsit még elmaradottabb balkáni országokban terjeszkedjenek. Az eredmény még akkor is katasztrofális, ha ezt így biztosan egyetlen társaságnál sem mondják ki, és ha nehéz meghatározni, hogy ez kinek a hibája. A Magyar Telekom Macedóniában és Montenegróban jelent meg, de eközben gyanús ügyekbe keveredett. A Figyelő ezekkel sokat foglalkozott, de függetlenül attól, hogy mi is történt valójában, az ügyekkel járó rengeteg kellemetlenség és költség mindenképpen magas ár volt. Az OTP is bevásárolt Montenegróban, Szerbiában, Horvátországban, ám az üzleti sikerek elmaradtak, a kinnlevőségek aránya, a problémás egyedi ügyek száma rémes, a különböző kisbankok integrációja hatalmas feladatnak bizonyult. A hitelintézet éppen a napokban jelentette be, hogy egy – teljesen megalapozatlannak tűnő – óriási követeléssel állt elő egy montenegrói társaság vele szemben. Csalók mindenhol vannak, de azért az az OTP hibája, hogy igen előzékenyen hitelezte a hatalomközeli szereplőket, még akkor is, ha gyanúsak voltak. Próbálkozott a térségben az MKB Bank is. Vitézy Tamás milliárdosnak szintén komoly horvát befektetései voltak, de ezekből is sok banki, illetve hatósági vita kerekedett. Sőt, idecitálható még az MVM is, bár a cég horvát szállodaprojektjét vagy a loznicai erőmű-befektetés zavaros előkészítését vélhetően kevésbé üzletileg, sokkal inkább büntetőjogilag érdemes megvizsgálni.A februári látogatása után jó volt a hangulat, racionális, értelmes hozzáállású embereknek tűntek a tárgyaló felek, és horvát részről jött is egy pozitív üzenet: „Itt az ideje, hogy az informális tárgyalásokat valódivá fordítsuk át.” Talán erre is reagálva a Mol idén áprilisban írt egy levelet, amelyben a konkrét tárgyalásokat kezdeményezte. Sokáig nem jött semmilyen válasz. Mindig volt valami kifogás, májusban önkormányzati választások voltak Horvátországban, két hét múlva jött ennek a második köre, de amikor ezek lementek, csak nem tűzték ki a megbeszéléseket.

Mielőtt aztán a nyáron szabadságra ment volna a horvát kormány, hozott egy határozatot arról, hogy tárgyalni kell az INA-val. Vélhetően nem így gondolták, hanem a Molra utaltak, de a magyar cég Áldott Zoltán delegálásával akár ennek a kívánalomnak is megfelelt volna. Viszont addigra a horvát kormány elfogadott egy tárgyalási vázat is (negotiation framework), amely tele volt tűzdelve eléggé negatív mondatokkal, és úgy tűnt, mintha eleve lehetetlen feladatokat szabva fogalmazták volna meg a kormány tárgyaló delegációjának mandátumát. Augusztusban végre jött egy hivatalos válasz: szeptemberben tárgyaljunk! A közvetlen előzmények nem voltak jók.

A horvát tárgyalók a sajtónak elmondták, hogy kemények lesznek. A miniszterelnök pedig egy nappal az egyeztetés előtt megüzente, nehéz úgy tárgyalni, hogy a Sanader-per másodfokú ítéletét még nem ismerjük, hiszen a Mol igényei a 2009-es szerződéseken alapulnak, de jobb lenne a horvát tárgyalási pozíció, ha Sanadert ismét elmeszelnék. Vagyis a miniszterelnök gyakorlatilag nyilvánosan elmondta, hogy mi Horvátország érdeke a másodfokú ítélet előtt.

A MOL AZ INÁBAN

2003: A Mol 505 millió dollárért 25 százalék plusz egy szavazatnyi részvénytulajdont szerzett a INA-ban.
2008: A Mol nyilvános vételi ajánlattal 47 százalékra növelte részesedését.
2009: A Mol és a horvát kormány megállapodása értelmében a Mol átvette az INA működtetése feletti irányítást. A horvát kabinet vétójogokat kapott, hogy biztosíthassa a horvát nemzeti energiaellátás biztonságát, és beleszólhasson az INA stratégiai eszközeit érintő egyes döntésekbe.
2010: A Mol ajánlatot tesz a nem állami INA-részvényekre, majd egy vásárlással 49 százalékig jut.A NULLADIK NAP
A szeptember 18-i tárgyalásra a Mol képviselőinek még nem kellett komolyabban készülni, hiszen minden kérdésről tonnányi anyag állt rendelkezésükre, de mégis egy komoly team dolgozott a felkészítő anyagokon. A Mol részéről Csányi Sándor delegációvezető mellett Áldott Zoltán, az INA első embere vett részt a megbeszélésen, míg horvát oldalról Ivan Vrdoljak gazdasági miniszter és Mladen Pejnovic, az Állami Vagyonkezelő Hivatal igazgatója. A felek ismerték egymást, igaz, felkészültségük nem lehetett azonos, hiszen a Mol tárgyalói pontosan tudták, miről beszélnek, a másik félnél viszont senki sem foglalkozott korábban energetikával. A megbeszélés konkrét menetéről nem sokat tudunk. Amit forrásaink elárultak: a tárgyalás a zágrábi pénzügyminisztériumban, tolmács jelenlétében zajlott.

Igaz, azt már többféleképpen hallottuk, hogy közvetítőt kellett-e egyáltalán használni, hiszen a négy érintett kiválóan beszél angolul (Áldott Zoltán már egész jól beszél horvátul is, még az is előfordult, hogy a horvát tévében horvátul nyilatkozott.) A molos felkészítő anyagok amúgy eleve angolul álltak a tárgyalók rendelkezésére. Bár a megbeszélésről hangfelvétel készült, a Mol többi vezetője a két tárgyaló beszámolójából ismerte meg az elhangzottakat. Utólag úgy tűnhet, nem volt akkora tét, hiszen szinte csak a további tanácskozások agendájáról beszéltek a felek. Valójában azért volt nagyon fontos ez a megbeszélés, mert arról szólt, van-e értelme egyáltalán tanácskozni. Márpedig a felek utólag deklarálták, hogy a tárgyalások jó irányban indultak el, megegyeztek egyfajta menetendről. Eszerint szóbeli és írásbeli egyeztetések is zajlanak majd, amelyek során akkor lehet új topikot nyitni, ha egyet már lezártak.

ESÉLYEK

A sikeres tárgyalást valószínűsíti
1. A felek közös érdeke egy sikeres, jól menedzselt, vitáktól mentes INA.
2. A Mol kijátszhatja az orosz kártyát, hiszen a horvátok nem örülnének a szerb orientációjú Gazpromnyeftynek mint tulajdonosnak.
3. Horvátország uniós befektetésekben, külföldi működő tőkében érdekelt, nem mutathatja azt, hogy rosszul bánik a befektetőkkel.
4. A tárgyaló feleknek nincsenek régi sérelmeik egymással szemben, és nem tettek egymásra eddig rossz benyomást.
5. A végső szakítás rengeteg pereskedést és jó eséllyel rengeteg kártérítési kötelezettséget zúdítana Horvátországra.
A megegyezés ellen szól
1. Az ügyek olykor kifejezetten összetettek, a felek álláspontja is sokszor végletesen ellentétes.
2. A horvát politika harcos üzengetéseivel olyan helyzetbe sodorta magát, hogy egy esetleges megállapodást nehéz sikerként tálalni a közvélemény előtt.
3. A csomagban tárgyalás helyett egyesével mennek végig a témákon, nehezebb alkut kötni, ügyeket párba állítani.
4. A horvát politika és sajtó szinte mindenben ellenséges a Mollal, rég lezárt vitákat újra nyit, szakmai ügyeket hatósági eljárásokkal kever össze.
5. A Mol a leglényegesebb kérdésekben semmiképpen sem szeretne engedni.A hangnem nem volt rossz, nem kellett felállni, ugyanakkor értékelőink szerint így nehéz lesz majd tárgyalni. Hiszen ha csomagban tanácskoztak volna a felek, akkor mindkét fél nyilatkozhatott volna valami pozitívat, s talán könnyebb lett volna a részkérdésekben megegyezni. A tárgyalás után azt nyilatkozták a résztvevők, hogy havonta egyszer találkoznak majd, de a Figyelő úgy értesült, hogy egyelőre azért még nincs pontos menetrend, nincs következő időpont. A lényeges témák – fontossági sorrend nélkül – a következők lehetnek: a vállalatvezetés jövője, a kiadások irányítása, a bevételek befektetése és elosztása, a kutatások, a vezetékek fejlesztése és gyártása, az olaj és olajszármazékok beszerzése és átdolgozása, az olajszármazékok eladása és a gázüzletág. Ez tehát a menetrend, de a részletek már nem ilyen békések.

Csányi Sándor és Áldott Zoltán, a Mol delegáltjai távoznak a tárgyalásról. A menetrendről megegyeztek, de nem lesz könnyű a folytatás

KONKRÉT PONTOK
Az általunk megismert molos vélemények szerint a magyar fél kifejezetten sérelmezi, hogy a két részvényes között folyó tárgyalások előtt a horvát oldal a helyi médián keresztül üzengetett, és rég lezártnak gondolt kérdéseket is kinyitott (például azt, hogy megfelel-e a horvát jognak az INA irányítása). A nacionalizmustól amúgy sem mentes horvát sajtó nagy elánnal közvetítette az üzeneteket, kürtölte szét a hazai álláspontot, amely szerint semmi nem mehet úgy tovább, ahogy eddig. Jogszerűtlen a Mol irányító szerepe, gyatra az INA olaj- és gázkitermelése, elmaradtak az ígért beruházások, vérszegény az INA finomítóinak kibocsátása, vagyis a tárgyalási váz negatív megállapításait visszhangozza.

A Mol ezen vádak megállapításait részben kategorikusan tagadja, részben engedékenyen jelzi, hogy sokszor éppen a horvát fél engedélyezési gyakorlatán múlik sok minden, illetve utal a gazdasági szükségszerűségekre is. A Mol minden fórumon hangsúlyozza, hogy amikor irányítói jogokat kapott, akkor egyben éppen megmentette az INA-t a csődtől, összesen már 3 milliárd eurót fektetett bele, és a cégen keresztül több mint 20 milliárd kunát a horvát gazdaságba.

Ami az elmaradt beruházásokat illeti, úgy tudjuk, a felkészítő anyagokban azzal érvel a Mol, hogy egy rijekai beruházáshoz (az utóégető egység 350-400 millió eurós befektetéséhez) 2009 óta várt területrendezési engedélyre. Most, hogy ez négy nappal a tárgyalás előtt megérkezett, új helyzet van, de eddig kötve volt a keze. (Szlovákiában egy év alatt lezongorázott egy hasonló finomítói fejlesztést.) Ugyanakkor a Mol azt is mindig hangsúlyozza: a horvátoknak is el kell fogadni, hogy csak nyereséges, értéket teremtő beruházást érdemes elindítani, és a finomításban most éppen csak a „white products”-ok generálnak hasznot. A kitermelési üzletág esetében pedig a horvát kormány olyan engedélyeket késleltet, amelyek ha zöld utat kapnának, napi 4000 hordóval lehetne növelni az INA kitermelését.

MILLIÁRDOS KAVARÓGÉPEK

A szlovák J&T Group csapat az üzleti, de a bulvársajtóban is nagyon ismert északi szomszédunknál. A régió egyik legügyesebb „kavarógépei” szlovákok, de már Csehországban is erősek. A J&T három tulajdonosa ma egyaránt százmilliárdos lenne forintban, mindannyian rajta vannak a tíz leggazdagabb szlovák listáján, ráadásul, mivel imádják az életet, gyönyörű nőket vettek el, látványos luxusautókkal, magángépekkel járnak Monacóba. Mindenféle szexi iparágban, legyen az a foci (övék a cseh Sparta Praha és a szlovák Slovan Bratislava) vagy a média, mindenki ismeri őket. Két egykori csoporttárs, a 39 éves Ivan Jakabovic és Patrik Tkác ˇ vezeti a céget, valamint utóbbinak az édesapja, Jozef Tkác ˇ is innen lett milliárdos. Ő annak idején a szlovák fejlesztési bankot vezette. Olyanok, mint a bécsi Vienna Capital Partners, szeretik az energetikát, mindenféle ügyletbe beleállnak, és a Mol már legalább kétszer beléjük botlott. Vagyonuk megalapozása még a kuponos privatizációhoz kötődik, azóta az igazán nagy sikereiket a pénzügyi, az energiaipari és az ingatlanérdekeltségeikkel érték el. A celebvilágban főleg Patrik Tkác ˇ  az érdekes, aki szuper-luxusautókkal közlekedik, Egyiptom-mániás. Esküvője Iveta Vanc ˇovával, aki milliárdos feleségként is megtartotta pozsonyi tánciskoláját, a valaha volt legdrágább szlovák esküvő volt a pozsonyi Crown Hotelben. Amikor a Mol felvásárolta a Slovnaftot, akkor Jakabovicék az ellenoldalon „akadékoskodtak”. Ennek ellenére felmerült a gyanú, hogy amikor a horvát INA-ban is megjelentek, akkor éppen a Mol érdekeit követték. Ezt ugyan nem lehetett bizonyítani, de a pakett végül valóban a Molnál landolt. Érdekesség, hogy a múlt heti szlovák parlamenti botrány (amikor néhány képviselő ide-oda cipelt egy karton Fico-bábut, volt, aki részegen nyilatkozott, mások pedig összeverekedtek) azért pattant ki, mert a Szlovák Gázművek kisebbségi részvénycsomagjának eladási szerződésterve a J&T Group számítógépein készült.A Mol szerint amúgy, amióta bevásárolt az INA-ba, az évi átlagbefektetések több mint megduplázódtak. Például több mint 2 milliárd kuna friss pénz került a sisaki finomítóba és nagyságrendileg 4,5 milliárd a rijekaiba.

A Molnak óriási presztízsveszteség lenne, ezért nagyon nem szeretne kivonulni Horvátországból, de ha menni kell, akkor kéri vissza a pénzt. Ezt nagyon nem akarná Horvátország. A Mol az INA legnagyobb egyéni hitelezője, 2,2 milliárd kuna a tartozás, de mindenféle szerződésekből sok egyéb kártérítés is járna a magyar cégnek. Ha az INA beborulna, az Horvátország olaj- és gázellátásában is fennakadásokhoz vezetne.

A másik erős Mol-érv az orosz kártya. Ahogy a horvát fél nem teljesített bizonyos szerződési kötelezettségeket, úgy a Mol is szabadabban értékesítheti INA-részvényeit, akár egy orosz vevő felé is. Abban nem lehet biztos a horvát fél, hogy amennyiben a Mol elad, például egy orosz vevőnek, akkor az nem kerül-e többségbe. Hiszen a Molnak 49 százaléka van már. Egy százalék mindig könnyen előkerülhet még valahonnan, és akkor már orosz többségről beszélünk. Ez pedig az oroszok ismert szerborientációja miatt politikailag sem lenne kívánatos, a gázellátásban betöltött szerep miatt kiszolgáltatottságot jelentene. Ráadásul a Gazprom a szerb Nis finomítójára annyi pénzt költött, hogy bizonyára könnyű szívvel elengedné Sisakot, illetve Rijekát.

MIRŐL KÉRDEZETT A RENDŐRSÉG?
Végül nézzük meg, miért járt Csányi Sándor a zágrábi rendőrségen. Bár sokan azt hitték, hogy őt is az elhíresült Sanader-ügyben kérdezték, valójában a 2010-es molos felvásárlási kísérletről volt szó. 2010. december 2-án Jadranka Kosor akkori horvát miniszterelnök asszony éppen Kairóban járt a hatalmának végnapjaiban kormányzó Hoszni Mubaraknál. A delegáció tagja volt Bojan Milkovic,az INA akkori vezérigazgatója is. E napon jelentette be a Mol Nyrt., hogy vételi ajánlatot tesz az összes államon kívüli INA-részvényesnek (az államnak ekkor is 44, a Molnak még csak 47 százaléka volt).

Ivan Jakabovic (J

A magyar cég mindezt „csak” a horvát pénzügyminiszterrel, Ivan Sukerrel egyeztette le, aki erről nem szólt a saját főnökének, és a vételi ajánlat szándékába nem avatta be az INA-t sem. Így amikor Kosor érdeklődött Milkovicnál, hogy ez meg mi a fene, a vezérigazgató bizonygathatta, hogy őt ugyanúgy váratlanul érte a lépés. A Mol a sikeres ügylet révén többségbe került volna az INA-ban. A hatóságok állítólag leginkább ezt sérelmezték, ezt érezte a kormány barátságtalan lépésnek. A kísérlet végül meghiúsult, mert a kormány kérésére a négy legnagyobb horvát nyugdíjalap és néhány külföldi befektető ráígért az ajánlatra. 2011 elején a horvát pénzügyi felügyelet (HANFA) bejelentette az ügyészségnek, hogy gyanúja szerint a Mol által tervezett részvényvásárlások mögött pénzmosás állhat.

Szeptember 18-án a horvát rendőrség másfél-két órán át erről kérdezte Csányi Sándort, illetve arról, hogyan vásárolta meg a Mol az INA részvényeinek 1,6 százalékát a szlovák hátterű, de cseh J&T Banktól (lásd a keretes írást). Csányi utólag annyit nyilatkozott, hogy ő nem talált semmi különöset a tranzakcióban, az OTP pedig azt hangsúlyozta, hogy a „beszélgetés” nem gyanúsítotti kihallgatás, még csak nem is tanúmeghallgatás volt.

Itt tartanak jelenleg az INA ügyei, Csányi Sándornak láthatóan nagyon fontos a Mol. Azt kevesen tudhatják biztosan, hogy ostromolja-e bárki belföldről a Csányi Sándor és Hernádi Zsolt nevével fémjelzett OTP–Mol birodalmat, de ha igen, akkor az OTP megvédése szempontjából is a Mol a legfontosabb védőbástya.