Egy összetett, a közgazdasági problémákat tágabban szemlélő gondolkodásmód elsajátítása lenne az egyetemi oktatás célja, nem pedig tömérdek, az életben alkalmazhatatlan modellek bemutatása. Az alap modelleknek, mint például a monopólium, oligopólium vagy a közjószág teóriáknak - bármily kevéssé valószerűek is - megvan a szerepük az képzésben.

Az élethű problémák kezelésére alkalmas mikroökonómiai eszköztár, például a pénzügyi piacok mikrostruktúrája, a kétoldali piacok vagy az optimális adózás modelljei sokkal összetettebbek, bonyolultabbak, így kevésbé kezelhetőek az oktatásban. A tankönyvek, oktatási anyagok jórészt ezért is mellőzik őket. Ugyanakkor a tankönyvek más hiányosságokkal is rendelkeznek. Tartalmukat több évtizede nem változtatták, nem aktualizálták, ezáltal több területen (például adózás, környezetvédelmi és ipari szabályozás) még mindig az akkori aktuális politikai hatalom akaratát jelenítik meg.

Igaz, hogy a komplexitás megértése nehezebb, de nem feltétlen kíván több éves tapasztalatot. Ezt a kétoldalú piacok gazdaságtanának elemzése is bizonyítja. Ekkor a vásárlók és eladók egy közvetítő platformon keresztül érintkeznek. Bár az ilyen típusú piacok jellemzőikben különböznek a tradicionális felállástól, ám a magatartásbeli divergenciák elemzése nem kíván nagyobb szakértelmet, mint az elemi mikroökonómia modelljeinél.

Az Arrow-Debreu modellnek megvan a maga értéke, de az egyetemi mikroökonómia oktatásnak a komplex gondolkodást kell erősítenie, megadni a lehetőséget a tanulóknak, hogy valós élethelyzetekre alkalmazzák tudásukat.

Paul Seabright a franciaországi Toulouse School of Economics közgazdaságtan professzora. A The Company of Strangers: A Natural History of Economic Life szerzője.