A fiskus általában alacsony kamatot követel, mert olcsón akarja finanszírozni az államadósságot. A jegybanknak meg nem ez az elsődleges célja, hisz arra figyel, hogy ne legyen magas az infláció. Nálunk persze ez is másképp van. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter immár másodszor figyelmeztette Matolcsy György jegybankelnököt a gyenge forint veszélyeire. Hiába az alacsony kamat, ha gyenge a forint, és a devizában eladósodott Magyarországon így nem csökken a GDP-arányos államadósság. Az idei költségvetést 296 forint alatti éves átlagos árfolyammal készítették. E fölött minden bázispont forintgyengülés fáj a büdzsének. Arról nem is beszélve, hogy az egyre csökkenő kamatszint már olyan szintre tolta le a magyar kötvények kockázati prémiumát, hogy félő, elvész az eddig oly aktív külföldi befektetők vásárlási kedve.

A jegybank azonban sem a miniszterre, sem a piaci jelzésekre nem hallgatva keddi ülésén további 15 bázisponttal, 2,7 százalékra vágta le az alapkamatot. Igazán jó érv nincs a csökkentés mellett. A GDP az elmúlt év utolsó negyedében 2,7 százalékra gyorsult, a főbb exportpiacok gazdasága szintén erősödőben van. Infláció januárban nem volt, a nulla százalék történelmi mélypont. A 3 százalékos inflációs cél az előrejelzések szerint elérhető. A forint a vártnál nagyobb kamatcsökkentés hatására szinte pillanatok alatt 310-es szintre gyengült az euróval szemben. Adódik a kérdés: miért jó a jegybanknak, ha gyengül a forint? Azt gondolja, hogy így élénkíti a gazdaságot? De hiszen úgy tűnik, élénkül az most már magától is. Az meg különben sem feladata az MNB-nek, hogy így serkentse a növekedést.

A kockázatok viszont annál nagyobbak. A közelmúltban egyre több feltörekvő piaci ország kényszerült arra, hogy kamatot emeljen. Az amerikai jegybank, a Federal Reserve visszafogja pénzkibocsátásának ütemét. Az amerikai kötvényhozamok emelkednek. A tőke a korábban vonzóan magas hozamokat kínáló piacokról áramlik vissza az Egyesült Államokba. Így a forint amúgy is kénytelen a gyengülés kockázataival szembesülni. Minek erre rásegíteni? Az MNB döntése inflációs szempontból is nehezen magyarázható. A februári inflációból már kiesik az előző év rezsicsökkentésének bázisa, tehát az magasabb lesz. A Növekedési hitelprogram szintén inflatorikus hatású. Ráadásul a gyenge forint hazavághatja a kormány oly nagyon féltett célját, a 3 százalék alatti GDP-arányos államháztartási hiányt is.

Azt gondolja vajon a jegybank, hogy a rezsicsökkentés által levitt infláció tartható hosszú távon is? Erősödő gazdasági növekedés mellett? Ismerve az MNB elemzői csapatának kvalitásait, aligha valószínű, hogy a további erőteljes kamatvágás mellett szóló érvekkel látták volna el a monetáris tanács tagjait. Az persze elképzelhető, hogy az MT kedveli a szép kerek számokat, és a 2 százalékos alapkamat lebeg a szeme előtt. Ha így lesz, akkor a költségvetés elég nehéz időszak előtt áll.