Modern önellátás

Amish farmok a XXI. században
Kiss Róbert Richard, Lancaster, USA
2013-10-21 07:00
Jogerős bírósági ítélet mondja ki, hogy soha nem kell nyugdíjjárulékot fizetniük. Nem részesei a nagy ellátórendszereknek. Nem vesznek fel semmilyen segélyt vagy támogatást. Gyerekeiket külön kis iskolába járatják, és mindent önállóan oldanak meg. Ők az amishok, az Egyesült Államok legfurcsábban élő és gazdálkodó lakói.
Az amishok a tengerentúlon nem rezervátumokban vagy saját kis falvakban élnek, elszigetelve a hagyományos társadalomtól, hanem összevegyülve laknak a globalizált világ előnyeit élvező és mellékhatásaitól szenvedő többi amerikaival. Létszámuk kétszázezer feletti. A legtöbben Pennsylvaniában, Ohio és Indiana államokban vannak, de sokan átköltöztek Kanadába is. A pennsylvaniai amishok Lancaster környékén élnek, a Dutch County falvaiban. A „holland megye" elnevezés a németalföldi bevándorlókra utal (nem keverendő össze más USA-beli államok ugyanilyen nevű megyéivel). Maga Lancaster szép kisváros, Amszterdamra hajazó házakkal, kertes, tágas épületekkel. Az amishok mértékével nézve maga a metropolisz.

KIK ŐK?
Az amish nem egy népcsoport, hanem vallási közösség. Őseik a Rajna folyó svájci szakaszának környékéről és Németalföldről vándoroltak ki az Egyesült Államokba az 1700-as, 1800-as években. A nevüket Jakob Ammanról kapták. A vallási vezető szerint a mennoniták (az anabaptisták egy ága), vagyis az ő korábbi közösségük, elkorcsosult, és vissza kell térni az eredeti szellemiséghez. Vagyis tartózkodni kell a technikai újításoktól és a Bibliát szó szerint kell érteni. Amerikában amishoknak főleg a régi rend szerint élőket nevezik (old order amish), az új amishok vagy a beachy amishok már kiváltak a hagyományokhoz ragaszkodó közösségből.
Az amishok jellemzően fekete lovaskocsival közlekednek, ezt buggy-nak hívják. Emellett jellegzetes a ruhájuk, a kalapjuk, a szakálluk. A nagyobb pennsylvaniai amish farmok a Strasburg, Bird-in-Hand, Smoketown, Intercourse településeknél vannak. A legtöbb buggyt Strasburgban és Bird-in-Handben láthatjuk. Arrafelé úgy ötezren élnek.


Amishok
Amishok
Fotó: MTI/EPA/David Maxwell


BÉKESZERETŐK
Az amishok öltözete a mai napig a régi hagyományokat követi. A férfiak csak az ingükön hordanak gombot, a mellényükön kapocs van. Elmondásuk szerint ennek az az oka, hogy ők végtelenül békeszeretők, a katonaságot sem vállalják semmilyen körülmények között sem, a gombok ugyanakkor a hivatásos katonák egyenruhájára emlékeztette az elődöket. Övet nem viselnek, csak nadrágtartót. A nők általában nem varrják, hanem összetűzik a ruhájukat. A lányok, ha nincs párjuk, fehér felsőt viselnek, a legények kéket vagy feketét. A színekkel kapcsolatos legtöbb előírást a nők már lazán kezelik, de mintásat vagy sárgát azért nem hordanak. Az idősebbeknek ugyanakkor kötelező a fekete. A legtöbb férfi szalmakalapot vagy fekete kalapot visel, valamint körszakállat növeszt.
Az amish gazdaságok alapja a farm, melyek területe 50 és 96 hektár közötti. Sokan a mai napig lóval szántanak, bár Ohióban már vannak - meglehetősen elavult - traktorok. A vallási előírások miatt az amishok idegenkednek minden olyan dologtól, amely elvonja a figyelmet istentől és a családtól. Ezzel magyarozzák, hogy az amishok házaiban nincs áram. A lovaskocsin azért van lámpa - magam is láttam -, azaz voltaképpen minden előírás alól van kivétel. Ráadásul az áram helyett használható gáz is. Így azután van lámpa a házakban is, csak az gázzal működik. Sőt: néhány háznál gázüzemű hűtőszekrény is működik. Mikor erre rákérdeztem, azt felelték: csak a közösségre ártalmas dolgok tilosak, így nincs tévé, rádió, internet. Áram pedig a hagyományok miatt nincs. Mobiltelefont elsősorban az idegenforgalomban és a kiskereskedelemben dolgozók szereztek már be az akkumulátor feltöltését pedig baráti, nem amish házaknál intézik. Előfordul, hogy több család együtt használ egy telefont. Az üzlet miatt megadnak naponta egy órát, akkor lehet hívni őket.

RENDSZEREN KÍVÜL
Az amishok nem részesei az állami ellátórendszereknek, ezekbe nem is fizetnek be. Korábban megpróbálták erre rákényszeríteni őket, de hiába kobozták el tartozásaik miatt a lovaikat, ők nem fogadtak el nyugdíjat vagy segélyt, az elvitt dolgokat pedig ellopottnak tekintették. Végül az amerikai Legfelsőbb Bíróság úgy döntött: az amishok kivételek, sajátos közösségük fenntarthatja önmagát. Az egyedülálló rászorulókat a közösség látja el. Az egészségügyi költségeket szintén megosztják egymás között, kötelező ebben mindenkinek részt vállalnia, de számukra ez nem is kérdés. Az államhatalom szervei csak a büntetőügyek miatt háborgatják őket. Akkor is először a vezetőiket keresik meg a hivatalos szervek. Egyesek szerint bizonyos elöljárók „amish maffiát" alkotnak, mert rákényszerítik a fiatalokat az életmód folytatására. Ehhez képest az a valóság, hogy az ifjak 18 évesen kipróbálhatják az „angol világot" (ők így hívják az amerikaiakat, az amerikai társadalmat). Az mindemellett igaz, hogy ha viszont egy-két év után sem tér vissza valaki az övéihez, akkor örökre kitaszítja a közösség, és az elöljárók nem engedik a családlátogatást sem - így kizárt, hogy a rokon mondjuk új Fordjával beparkoljon a buggy mellé.

GAZDÁLKODÁS
Az amishok többsége a német pennsylvaniai dialektusát beszéli, én is németül beszélgettem velük. Nem szerzetesként élnek, házaikban kényelmes fotelek, ágyak vannak. Gazdálkodásuk önellátó, alapja a föld és a lótenyésztés, de újabban egyre jelentősebb az idegenforgalom is. A turistákat fogadó amish családok buggy- azaz lovaskocsi-túrákat kínálnak a vendégeknek, és komoly bevétel származik az amish perecek és sajtok értékesítéséből is (az eladások után a forgalmi adót persze azért be kell fizetniük). Az amish boltok és farmok tulajdonosai munkásaikat megbecsülik, alapelvük, hogy a tulajdonos ne keressen lényegesen többet a dolgozóknál. Ennek megfelelően eredményes gazdálkodás esetén viszonylag magasak a bérek. A vállalkozó mindig maga is dolgozik, ugyanannyit, mint a beosztottak. Nagyon ritka az elbocsátás. Ritkán van prémium, az amish tulajdonos inkább szóval jutalmaz. A mikrovállalkozásokat egy-egy család irányítja, de vannak több család tulajdonában lévő, 50-100 fős tejgazdaságok is. Az üzleti érdek néha felülírja az előírásokat: a tejhűtők így például árammal mennek, a vezetők a távoli tárgyalásokra taxival érkeznek, esetenként autót bérelnek. Erősebb függőséget a hagyományos társadalomtól az orvosi szolgáltatások kezdetlegessége és a banki szolgáltatások hiánya jelent, emiatt ezeket a lehető legritkább esetben veszik igénybe. A kezdő vállalkozásoknak inkább a közösség nyújt hitelt, különösen indokolt esetben fordulnak csak pénzügyi intézethez. A hitelkérelmek száma az utóbbi időben megszaporodott, mivel a sok gyerek miatt gyorsan nő a közösség létszáma, és a farmok területét nem tudják ilyen ütemben és mértékben saját tőkéből növelni. Ezzel együtt az amish bankbetétek száma nem kevés. Lorilee Craker amerikai szerző A pénz titka az amishoknál című könyvében arról ír, hogy találkozott olyan amish farmerrel, aki húsz év alatt 400 ezer dollárt gyűjtött össze a bankszámláján. Az amishok ugyanis takarékosan élnek, a lehető legkevesebbet költenek. Ráadásul nem dobnak el szinte semmit, hanem megpróbálják valamire használni.

MANUFAKTÚRÁK
Emiatt az amish gazdaságokat a pénzügyi válság sem viselte meg. A farm kiterjesztésén túl nincsenek ingatlanüzleteik, készpénzzel fizetnek, és a már említett fiatalokon kívül másoknak alig van hitelük. Mikrogazdaságaik piaca ugyanakkor egyre növekszik. Az amerikai fogyasztók kiemelkedően jónak értékelik az amish termékeket, így magas árat adnak értük. Philadelphiában, Baltimore-ban, Washingtonban amish vásárok is vannak. Észak-Amerikában hozzávetőleg tízezer amish vállalkozás működik, éves árbevételük 15 ezer és 12 millió dollár közötti, mérettől függően. A mezőgazdaságon és állattenyésztésen kívül jelentős még körükben a fafeldolgozás, a szerszámkészítés, a paplangyártás, és a háztartási kellékek gyártása. Híresek az amish ácsok, a sajtkészítés és a pereckészítés. Az USA-ban gyártott bútorok csaknem tíz százalékát amish manufaktúrák állítják elő. Kialakult az amish márka, amely a minőségi, főleg kézzel, egyszerű szerszámokkal gyártott termékeket jelenti. Az amish paplan például két-három hónapig készül, és egyes darabjait New York-ban 2600 dollárért árulják. Az amishok az alapanyagokat egymástól szerzik be, csak akkor vesznek nem amishtól, ha nincs más lehetőségük. A vállalkozásoknak ritkán van külön irodájuk, a munkahely egyben az adminisztráció terepe is. Mindent puritánul rendeznek be, áram hiányában légkondicionáló sincs. Előfordult, hogy egy vállalkozás annyira sikeres volt, hogy amish tulajdonosa eladta egy philadelphiai vállalkozónak, mert úgy érezte, túlnőtt rajta a cég. A könyvelést is amish könyvelő végzi. Egy amerikai értékesítő, Erik Wesner az amish vállalkozások terjeszkedésének és eredményességének titkait kutatta. Siker egyszerűen című könyvének készítésekor ötezer amish családdal találkozott. Munkájában azt írja, hogy az egyszerű és családi, megbízható cégek puritán működési modelljének köszönhetően a kezdő amish vállalkozások 95 százaléka életképes, profitot termel, miközben az átlagos amerikai vállalkozások felének ez nem sikerül az első öt évben. Wesner szerint az összes amish cég 90 százaléka tekinthető sikeresnek.

ELSŐ A CSALÁD
Mivel a társadalombiztosítási rendszernek sem részesei, az idősebbeket a gyerekeik tartják el, hiányuk esetén maga a közösség. Egy amish családban legalább hat gyerek születik, de nem ritka a nyolc, kilenc gyerekes família sem. A nők többsége a háztáji gazdaságban dolgozik, illetve a gyermekeket neveli. Alapelv, hogy ha valaki máshol dolgozik, ne legyen a munkahely messze, hamar haza lehessen érni. Vasárnaponként az amishok más-más családnál gyűlnek össze, olyanoknál, ahol nagy helyiség van erre a célra, és ott tartják az istentiszteletet. A templomba járás a fiataloknak remek alkalom az ismerkedésre. Többségük nem hagyja el a közösséget, így az amish kultúra és önellátó farmgazdaság nincs veszélyben.