Nagykoalícióra készülnek a pártok? - A liberálisokon múlik minden

9
2013-09-18 07:00
Vasárnap konfliktus nélküli, már-már unalmas kampány után megy választani Németország: nem volt személyeskedés, a programok között csak kis különbségek voltak, ráadásul az igazán nagy botrányok is elkerülték a pártokat. Angela Merkel gazdaságpolitikáját sikeresnek tartják a németek, ezt a kényelmes helyzetet pedig a kancellár a Fideszéhez hasonló stratégiával egészíti ki. Balra húzó politikájával ugyanis elveszi ellenfelei témáit, a német szocialisták pedig - a hazai baloldalhoz hasonlóan - nincsenek abban az állapotban, hogy komoly erőt mutassanak vele szemben. Merkelék sikere mégis liberálisokon múlik: ha ugyanis a szabadelvűek nem jutnak be a Bundestagba, szinte elkerülhetetlen a 2005-2009-es ciklushoz hasonló nagykoalíció.
Várhatóan a most vasárnapi választásokat követően is Angela Merkelnek hívják majd Németország kancellárját - mondta a Figyelő Onlinenak Hettyey András a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, aki szerint a németek többsége elégedett a mostani kormányfő politikájával. A gazdaság ugyanis a válság ellenére jól teljesít: a GDP a fejlett államok esetében elvárható mértékben nőtt, a munkanélküliség alacsony, az utolsó évre pedig az államháztartás is többletet termelt.

A felmérések ennek megfelelően magabiztos kormánypárti előnyt mutatnak: a konzervatív CDU/CSU pártszövetség a szavazatok nagyjából 40 százalékára számíthat, míg a második helyen álló szociáldemokrata párt (SPD) 25-27 százalék körüli eredményt érhet el. A konzervatívoknak igen nagy fejfájást okoz viszont szövetségesük, a liberális párt (FDP) alacsony támogatottsága, amely a 15 százalékos korábbi teljesítményét aligha tudja megismételni. A legtöbben most azt számolgatják, hogy egyáltalán bejutnak-e a Bundestag-ba, a felmérések ugyanis azt sem zárják ki, hogy a liberálisok nem érik el az ötszázalékos parlamenti küszöböt. (A pártot felőrölték a belső harcok, valamint választók feltehetően nem tudták megbocsátani azt az áfa csökkentést, amely a tehetősnek számító vendéglősök helyzetét javította.)

Ha ez lesz a forgatókönyv és az FDP nem jut be a parlamentbe, akkor a liberálisok magukkal rántják a konzervatív kormányt is, nagykoalícióba kényszerítve ezzel Merkeléket - fogalmazott Hettyey András, aki szerint annak igen kicsi a valószínűsége, hogy a baloldali pártok alakítsanak kormányt. A szocialisták szövetségesei, a Zöldek ugyanis 10 százalék alatti eredményre számíthatnak, azaz ahhoz, hogy kormányt alakítsanak, szükség lenne a liberálisok támogatására is. Az FDP azonban számos alkalommal elhatárolódott az SPD-vel való összefogástól, s ezen az állásponton feltehetően most sem változtatnak.

Hettyey András szerint a Zöldek gyengélkedését nagyban az okozza, hogy Angela Merkel ellopta legfőbb témájukat az atomenergia háttérbe szorításával. Fukusima után ugyanis a kancellár szakítani tudott az egyik konzervatív alapvetéssel, miszerint igenis szükséges az atomenergia. Mindez kiegészül egy rossz kampánnyal, és egy pedofilbotránnyal is. A párt 30 évvel ezelőtt ugyanis azt hirdette, hogy ne legyen büntetendő a kiskorúakkal folytatott szexuális kapcsolat, és ezt hiába vonták már vissza 25 éve, a mostani kampányban ismét téma lett.

Az SPD reálisan nem is számít arra, hogy a zöldekkel kell majd megegyeznie, német lapértesülések szerint ugyanis már a CDU/CSU-val való koalícióra készülnek. A 2005-2009-es nagykoalíció felújításáról ugyan nyilvánosan senki sem beszél, mert az ötlet népszerűtlen a tagság körében, és elbizonytalaníthatja a szavazóbázist, ám a baloldalnak már egészen konkrét tervei vannak erre az esetre is. Az SPD hat miniszteri posztot kér, három férfit és három nőt küld Angela Merkel harmadik kormányába, ha végül összeáll a konzervatívokkal. Sigmar Gabriel pártelnök várhatóan alkancellár lesz, és a külügyminiszteri vagy a pénzügyminiszteri tárca vezetését vállalja el, vagy pedig létrehoznak egy új tárcát, amelybe a közlekedés, az infrastruktúra-fejlesztés és energetika területét vonják össze, és ennek vezetésével bízzák meg.

A kockázat ugyanakkor igen nagy, hiszen a közös kormányzás a konzervatívokkal megviselte az SPD-t, és 2009-ben minden korábbinál rosszabb, 23 százalékos eredményt ért el a parlamenti választáson. Most azonban valószínűleg nem lesz más választásuk, csak a konzervatívok oldalán kerülhetnek hatalomra.

Az együttműködés feltétele, hogy az SPD vállalható eredményt érjen el vasárnap. Az informális beszélgetéseken kialakult vélemény szerint legkevesebb 25 százalékos választói támogatottság szükséges ahhoz, hogy a szociáldemokraták ne vert seregként vállalják a másodhegedűs szerepét, hanem magabiztos partnerként lépjenek koalícióra legfőbb vetélytársukkal. Azt pedig, hogy mi történik, ha a 25 százalékot sem érik el, "a stratégák inkább nem is próbálják meg elképzelni" - írta a Süddeutsche Zeitung.

Unalmas és rossz kampány az ellenzéktől
Hettyey András szerint az SPD kampánya a zöldekéhez hasonlóan igen gyengére sikerült, ráadásul az a Peer Steinbrück a kancellárjelölt, aki a párttól valamennyire független karakter. Több kellemetlen kijelentése is volt, legutóbb például kevesellte a kancellár fizetését, ami nyilvánvalóan nem növelte a baloldal támogatottságát.

A Magyar Külügyi Intézet munkatársa úgy látja, igazán jelentős különbségek nincsenek a programok között, ennek is köszönhető, hogy nem durvult el a kampány. A legnagyobb különbség az adótervekben található, a baloldali blokk adót emelne a szolidaritás jegyében, míg a konzervatívok nem nyúlnának az adórendszerhez. Az Európa-politika is hasonló lenne, bárki kerülne hatalomra, bár Hettyey András szerint a szocialisták megengedőbbek lennének a szegényebb déli országokkal. A programok közelsége jelzi, hogy egy esetleges nagykoalíció sem bénítaná meg az országot: az SPD és az CDU/CSU pártszövetség már egyszer bizonyította, hogy képes a közös munkára.

Angela Merkel tehát kényelmes pozícióból várja a vasárnapi voksolást, saját pártja eredményeiért nem kell aggódnia, valószínűleg nagyobb figyelemmel követi majd a liberálisok szereplését. A német választók pedig - válság idején - feltehetően elnézik, hogy nem születtek átfogó reformok például az egészségügy vagy az adópolitika területén, s a többség azzal sem törődik majd, hogy a GDP-hez viszonyítva 82 százalékra nőtt az eladósodottság.