A gyógyszerkiadások növekedésének trendje Magyarországon is érvényes és megfigyelhető, bár történtek hatékony lépések a gyógyszerkiadások racionalizálására. Ezek között említhető például az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) által meghirdetett  generikusprogram, a generikumokat forgalmazó cégek között időről időre kiírt vaklicit, amely a készítmények árának csökkentését célozza.



A 2006–2012-es időszakban két jelentős beavatkozás történt a gyógyszerpiac működésébe. Mindkettő makrogazdasági meghatározottságú volt, döntően a költségvetési egyensúly javítását szolgálta. Ezt igazolja a 2007-es 7 százalékot meghaladó és a 2012-ben 10 százalékot elérő kiskereskedelmi forgalom-visszaesés.


A magyar kiskereskedelmi forgalom alakulásának meghatározó tényezője az Országos Egészségbiztosítási Pénztártól kapott gyógyszertámogatás nagysága. Az előbb jelzett években (2007, 2012) a gyógyszertámogatás az Egészségbiztosítási Alap gyógyszerköltségvetésének csökkentése miatt jelentősen visszaesett, a gazdaságpolitikából ismert stop & go technika igen erőteljesen befolyásolta a gyógyszerpiac működését. Amikor a hazai gazdaság túlteljesített, akkor a gyógyszer-támogatási keretek esetenként szakmailag nehezen indokolható módon is emelkedtek. Amikor pedig a „stoplámpa” világított, igen erős restrikciókkal kellett szembesülni a gyógyszerpiaci szereplőknek.

A magyar egészségügy stratégiai gondjai

Az egészségügyi kapacitások területileg egyenlőtlenül oszlanak el, az ellátási szintek diszharmóniája figyelhető meg (az alapellátás, szakellátás egyensúlya nem látható, fekvőbeteg-fejnehéznek tűnik a rendszer).
Humán-erőforrási krízishelyzet, amelynek legfontosabb elemei az orvosi, nővérmigráció, az öregedő orvoskar, amelyek eredője rövid távon is komoly munkaerőhiányt eredményez.
A magyar egészségügy finanszírozása mind forrásteremtés, mind forrásallokáció szempontjából rendkívül elégtelen. A teljesítményfinanszírozás (HBCS, német pont) valorizálása gyakorlatialg évtizedes késésben van, nem tükrözi a tényleges egészségügyi költségeket. Forrásteremtési oldalon a járulékok aránya folyamatosan csökkent a költségvetés által juttatott adókkal szemben, ami komoly makrogazdasági-költségvetési kitettséget eredményezett. Nemzetközi összehasonlításban igen magas 
a magánfinanszírozás aránya.
A gyógyszer-támogatási rendszer Európában az egyik legbonyolultabb, az innovatív gyógyszerek befogadása lelassult, ennek következtében a rendszer pénzügyi fenntarthatósága emelkedett, ám nagyon sok terápiás területen a betegek nem jutnak a legkorszerűbb gyógyszerekhez.
A lakosság rendkívül rossz mortalitási-morbiditási mutatóinak javítása természetesen rendkívül összetett, bonyolult feladat, ám nehezen képzelhető el korszerű gyógyszerellátás nélkül.Inflációs időszakban kisebb módszertani nehézséget okoz a gyógyszerkiadások összehasonlíthatóságának, reálértékének a kiszámítása. A szakmai kihívás abban jelölhető meg, hogy milyen mutatóval (fogyasztóiár-index, egészségügyi árindex) defláljuk a gyógyszerkiadásokat, így összehasonlíthatóvá válnak az eltérő időszak kiadásai. Ha a fogyasztóiár-indexet használjuk, akkor a csökkenés 10 százalékos, míg az egészségügyi árindexet használva a mérséklődés reálértéke a 17 százalékot is meghaladja 2002 és 2012 között.



A gyógyszertámogatás, az Egészségbiztosítási Alap költségvetése fenntarthatóságának fontos eszközévé vált a gyógyszergyártói befizetések technikája. A 2003-ban először alkalmazott módszert átmeneti időre kívánták ugyan alkalmazni, ám 2007-től törvény szabályozta  a befizetések módját és azok mértékét. Mindezek következtében a gyógyszergyártói befizetések rendkívül dinamikusan növekedtek, és 2012-ben elérték a 75 milliárd forintos összeget. Megjegyzendő, hogy az egyéb szektorok (energia, kiskereskedelem, távközlés és pénzügy) által befizetett válság- és különadók mértéke jelentősen elmarad a gyógyszeripar által befizetettektől. A gazdasági folyamatok normalizálódása feltétlenül maga után kell vonja a rendkívül magas gyógyszerpiaci különadó mértékének és nagyságának a csökkentését.


A magyar gyógyszer-befogadási rendszer (az OEP gyógyszerlistájára fölkerült készítmények) Európa egyik legbonyolultabb rendszere, amelynek átalakítása, revíziója és módszertani alapjainak meghatározása halaszthatatlan feladat. A támogatáspolitika elemei közül a finanszírozói szempontok – makrogazdasági nehézségek miatt – domináltak az utóbbi években. Az elmúlt 20 évben a magyar gyógyszerszabályozás egyfajta organikus és improvizált fejlődésen ment át, amelynek tudományos megalapozottságát növelni kell. Elkerülhetetlen a közeljövőben a rendszer újragondolása a felhalmozódott diszparitások miatt. A rendszer egyrészt „túlkeresletes” marad a lakosság rendkívül rossz egészségmutatói miatt (onkológia, keringési megbetegedések, obezitás, diabétesz stb.), másrészt kevéssé látható a finanszírozási források jelentős növekedése. Ezen bonyolult folyamatok, rendszerek finomhangolása elkerülhetetlen stratégiai feladata az egészségpolitikának.


A szerző egészségügyi közgazdász