- Először is: coach vagyok, sok egyént is coacholok, nem kizárólag csapatokat vállalok. Igaz, utóbbiakkal sokkal élvezetesebb dolgozni, mert éberebbnek kell lenni, mindenkire külön oda kell figyelni, más energiák mozognak.
- Ez elég jól hangzik, de meg tudná mondani, miben más a teamcoaching, mint, mondjuk, a csapatfejlesztő tréning? Nem arról van szó inkább, hogy megint van egy divatos fogalom, amivel meg lehet fejni a cégeket most, hogy némileg gyengélkedik a tréningpiac?
- Dehogynem... Na jó, a viccet félretéve, először is, sem a csapatépítésnek, sem pedig a teamcoachingnak nincsenek világos, egzakt meghatározásai. Ha részt venne a tréningjeimen, akkor biztosan észrevenne néhány teamcoaching elemet bennük. Számomra a teamcoaching azt jelenti, hogy van egy olyan momentum, ami a csapat mindennapi életét, tevékenységét érinti. Ha konfliktusaik vannak, szeretnék javítani az értekezleti kultúrájukat, akkor ez nálam már a teamcoaching kategóriájába esik. A csapatfejlesztés az én olvasatomban általában arról szól, hogy a team szeretne jobban összerázódni, elmennek például vadvizi evezni vagy homokvárat építeni, esetleg kulturális programot szerveznek, aminek az ideje alatt ugyanabban a hotelben szállnak meg. További különbség a coaching és a tréning közöttt, hogy a coaching során nem kérdezem meg, megértette-e az illető a kérdést, csak türelmesen várok a válaszra.
- Budapesti előadásában azt mondta, hogy végtelen a türelme, akár 500-ig is elszámolna magában, mielőtt bármit is mondana a kérdése után. Ennek fényében különösen vonzónak tűnnek a coaching óradíjak...
- Soha nem kellett még 500-ig elszámolnom, de egy személyes beszélgetésben a 10-12 másodperces szünet is nagyon hosszúnak tűnhet. Egyszer történt csak meg, hogy 17-ig kellett számolnom. Bízom az ügyfélben, hogy csak gondolkodik, és ha nem érti a kérdést, akkor bátran visszadobja azt.
- Mi van, ha azt mondja, nem tudja a választ?
- Most adjam ki az összes titkomat?!...
Daniel titkairól a Figyelő 43-dik számában olvashat.
Daniel Meier
- Zürich mellett él a feleségével és két fiával (17 és 20 évesek). Felesége tanítónő.
- 1985-ben Zugban végezte el a tanárképző főiskolát, néhány évig tanított, majd jazz zenekarokban szaxofonozott, tréningeket vezetett, az elmúlt években főleg megoldásközpontú coachként, teamcoachként dolgozott, azon kevesek egyike, aki a teamcoachingról könyvet írt.
- Ma már inkább csak hallgatja a jazzt, bár "biztos, hogy egyszer újra előveszem a hangszert". Addig is Honda túramotorjával az Alpok vonulatait járja.