Nem véd jól az állami burok

Baka F. Zoltán
2013-09-27 07:30
A Figyelő megjelenése idején a 10 ezret is meghaladhatta a Nemzeti Eszközkezelő Zrt.-nél lévő ingatlanvagyon mérete, vagyis azon lakások száma, melyeket a fizetési nehézségekkel küzdő hiteladósok - más megoldás nem lévén - átadtak az eszközkezelő számára. Tudomásunk szerint az intézménynél gond nélkül teljesíthetőnek tartják azt a célt, hogy jövő év végére elérje a 25 ezret a lakásállomány.
Talán kevéssé közismert, de nem minden ingatlant fogad be az eszközkezelő. A bajba jutott család lakása, háza akkor kerülhet a társasághoz, ha elfogadható állapotban van. Mindez azt jelenti, hogy a kérelem elbírálásakor mások mellett statikus vizsgálatokat is végeznek a szakemberek, és ha úgy találják, hogy az épület állapota nem üti meg a kívánt szintet, akkor állagjavításra kérik fel a tulajdonost. A lakhatásra alkalmatlan ingatlanokat az eszközkezelő nem vásárolja meg, és ehhez elég, ha például a kémény biztonságos működtetésével kapcsolatban vannak kifogások. (Ilyenkor persze fölvetődik a kérdés, hogy anno a bank hitelvizsgálata mennyire lehetett alapos.) Az ilyen esetek persze nem tucatszám fordulnak elő, de bizonyos műszaki színvonal alatt a cég nem vesz át ingatlant, az adósság rendezése fejében.

A területi szórás alapján főleg Magyarország északi és keleti felében, valamint a Dél-Dunántúl egyes részein találhatóak az eszközkezelőhöz került ingatlanok. Mint a területi szórás megmutatja, ezek a munkanélküliséggel sújtott térségek, egyéb szociális problémákkal megfejelve. Kérdés tehát, hogy milyen a fizetési hajlandóság, tudják-e időben fizetni a bérleti díjat a lakók? Az eszközkezelő tapasztalatai szerint határidőre nem mindenkinek sikerül befizetnie az átlagosan 8500 forintos havi díjat, egy-két hetes csúszás nem példa nélküli.
A bérlők öt éven belül vissza is vásárolhatják az ingatlant. Ez persze - ismerve az érintettek életkörülményeit - nem életszerű, de kizárni sem lehet. Eddig ilyen jelzés mindenesetre nem érkezett a bérlőktől, igaz, a program indulása óta eltelt másfél év nem annyira hosszú, hogy az érintettek vagyoni helyzetében gyökeres változás tudjon beállni. A visszajelzések alapján azonban úgy tűnik, hogy a lakók, ha esetleg módjuk nyílna rá, akkor sem biztos, hogy újra tulajdonossá akarnának válni. A tapasztalatok szerint többnyire felismerték ugyanis, hogy a havi bérleti díj - ami évente legfeljebb a KSH által megállapított inflációval emelkedhet, reálértékben tehát nem nőhetnek ezek a kiadások - könnyebben kigazdálkodható, mintha újabb hitelterheket vállalnának fel, akár kétszer-háromszor akkora havi összegben.

A cikket megtalálja a Figyelő 39-dik számában.

válassz