Megszólalt lapunknak az a pécsi oktató, akinek tanszékét és az általa létrehozott kutatóintézetet takarékoskodási okból tervezték megszüntetni. (Legalábbis informálisan e lépésről keringtek hírek, az egyetem vezetése ezt hivatalosan nem erősítette meg.) Balogh Zsolt György úgy döntött, összecsomagol, s tanszékét és a kutatási műhelyt is másutt működteti tovább. Úgy értesültünk, hogy több egyetemi kari tanács is tárgyal a befogadásáról. A docens lapunknak elmondta: elege lett abból, hogy pénzügyi nehézségek miatt a jogi karon kiéleződtek a személyi és szakmai ellentétek.

Az egyetem vezetése néhány héttel ezelőtt közölte, elkerülhetetlen a karcsúsítás, a 80 fős jogi oktatói karból 11 embernek kell távoznia, ami több, mint 10 százalékos leépítés. Ennek esett volna áldozatul a teljes informatikai és kommunikációs jogi tanszék - mintha nem az internet, és IT kommunikációs eszközök korszakát élnénk. Tiltakozást váltott ki az is, hogy Chronowski Nórának, az Alkotmányjogi Tanszék habilitált egyetemi docensének is mennie kellett volna, aki kollégái szerint tudományos teljesítménye alapján nemzedékének egyik legkiválóbb és szakmai körökben legelismertebb alkotmányjogásza. Múlt héten a PTE rektora, Bódis József cáfolta a drasztikus leépítéseket, ígéretet tett arra, hogy a magas tudományos fokozattal rendelkező oktatók nem kerülnek sorra, ám lapzártánk idején sem lehet tudni, hogy végül kinek kell mégis távoznia.

LETÖRŐ GÖRBE
A PTE jogi karának története mikroszinten szimbolizálja azt, ami a rendszerváltást követően a felsőoktatási ágazattal történt. Ahány kormány, annyiféle koncepció, annyiszor érvényesült a „húzd-meg ereszd meg" politikája. Míg a rendszerváltás előtt a PTE jogi karának nappali és levelező szakán 600 diák tanult, a 2000-es évek elejére ez a szám megtízszereződött. Miután azonban a vidéki egyetemektől, köztük a pécsitől 2012-től elvettek az állami finanszírozású jogászképzési helyeket, drasztikusan, mintegy 500 millió forinttal csökkent a bevétel. Ráadásul a forráskivonás miatti bizonytalanság és az ingyenes helyek megszűnése miatt kevesebb hallgató jelentkezett a karra. „Mintha falnak mentünk volna, letörő görbe mutatja a visszaesést" - fogalmazott lapunknak Balogh Zsolt György. A hallgatói létszám 2013-ra csaknem megfeleződött, 3400 fő. (A teljes egyetemen 26 ezerről 20 ezerre apadt a létszám.) Rontotta a kar piaci esélyeit az is, hogy egy közigazgatási miniszteri rendelet a Nemzeti Közszolgálati Egyetemhez telepítette az állami finanszírozású közigazgatási mesterképzéseket, pedig a PTE volt az, amelyik évekkel korábban a Miskolci Egyetemmel párhuzamosan ezt a piaci rést felfedezte, s mesterszakos diplomát adó kurzusokat indított közigazgatási főiskolát végzettek részére. Az új rendelkezés miatt a jelentkezők tömegesen pártoltak át az ingyenes képzést nyújtó Közszolgálati Egyetemhez. S ha mindez nem lett volna elég, egy további miniszteri rendelet megszabta az önköltséges közszolgálati képzés kontingensét. Harminc főben maximálta, függetlenül attól, hogy mekkora az igény. „Korábban évente 80-100 fő vett részt a kétéves, egyetemi diplomát adó képzésen, slussz-passz, megtiltották, hogy pénzt keressen az egyetem" - kommentálta a docens a jogszabály módosítást. Mint mondta, a kar kiadásainak 80 százaléka bérjellegű, így valóban csak elbocsátásokkal lehet elérni nagyobb arányú megtakarítást. A korábban viszonylag stabil anyagi kondíciókkal működő karon a leépítések hallatán negatív hangulat uralkodott el, kínlódva alkalmazkodik mindenki a lehetetlen helyzethez. „Senki nem mondta ki nyíltan, az állami támogatások drasztikus kivonásával azt üzeni a kormányzat az oktatóknak, „Nincs rátok szükség, menjetek el kapálni" - magyarázta.

További részletek az e heti Figyelőben.