Folyamatosan növekszik a 60 évesnél idősebb lakosok részaránya, így továbbra is egyre kevesebb fiatalnak kell eltartania az egyre bővülő idősebb generációt - ráadásul a demográfiai változások immár nem csak a fejlett országokat érintik. Földünkön alig vannak olyan fejlődő államok, melyek társadalmai egészséges, piramis alakú korfát rajzolnának. Mindez óriási szociális felszültségeket okoz, mellyel a fejlett országokon kívül már többek között Kínának is szembesülnie kellett.

Az elöregedő társadalmak munkaerőpiacának egyik legnagyobb problémája a munkaerő túlkínálata. Miközben az idősebb korosztály reálbéreinek alacsony szintje is a nyugdíjkorhatár kitolását ösztönzi, az egyre lassuló gazdasági növekedés mellett az is gondot jelent, hogy a fiatal munkába lépőknek elegendő munkahelyet teremtsenek. Mivel így a fiatalok jó részének nincs állása, a családfenntartásra is képtelenek, ami egyszerre torzítja az adott társadalom korfáját, valamint csökkenti a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer fenntarthatóságát.

Kemal Derviş szerint a megoldás az idősödő korosztály növekvő szabadságigényének kielégítésével érhető el. A fizetett szabadnapok, vagy a részfoglalkoztatás növelésével egyszerre lehetne kiszolgálni az idősebb korosztály rekreációs igényeit, valamint részmunkaidős álláshoz vagy szakmai gyakorlathoz juttatni a munkaerőpiacra lépő fiatal munkavállalókat. Ennek egyik eszközeként rendszeresen, hosszabb oktatási periódusokban vehetnének részt az alkalmazottak. Ilyenkor a munkavállaló nem dolgozik, hanem szakmájában továbbképzi magát. Bérköltségének viszont csak harmadát fizetné a munkáltatója, második harmadát az állam, végső részét pedig maga a feltöltődésre vágyó munkavállaló.

Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy a XXI. század elején mind több 70 éves munkavállalóval találkozunk majd, hiszen a szigorú fiskális megszorítások és a fejlett országok gyenge gazdasági teljesítményei egyébként sem engednének hosszú nyugdíjas éveket. Ám nem szükségszerű, hogy az idősebb korosztály vesztesnek érezze magát e helyzetben. A részmunkaidő bevezetésével lehetősége nyílna fiatalabb kollégáinak továbbképzésére, mely egyszerre növelhetné munkáltatója termelékenységét és a munkavállaló saját önérzetét is. Ha 40-50 év tapasztalata a fiatalok tudását gyarapítja, mintsem elenyész a nyugdíjas években, azzal mindenki jól jár.

Kemal Derviş (1949 -), török közgazdász, Törökország egykori gazdasági minisztere, az ENSZ Fejlesztési Programjának volt nagykövete. Jelenleg a washingtoni székhelyű közcélú szervezet, a Brookings Institution alelnöke.