Természetesen ilyen hosszú időre csak erős megkötésekkel lehet prognózist készíteni, mindenesetre tanulságos, hogy a technikai kivetítéssel dolgozó demográfiai programokkal együtt sem lesz olyan év belátható időn belül a népesedéspolitikát előtérbe helyező Fidesz-kormány számításai szerint, amikor emelkedik a lélekszám. Az idei 9,865 millióról az évtized végére, 2020-ra 9,571 millióra fogyunk, a kitekintés utolsó évében, 2060-ban pedig már csak 7,878 millióan élünk majd ebben az országban. Vagyis a következő évtizedekben felértékelődnek az idős választópolgárok, hiszen aki elnyeri a szimpátiájukat, nagy lépést tesz a soron következő választás megnyerése felé.

A második Orbán-kormány ciklusa nem indult jól ebből a szempontból. A kabinet kimutatásai szerint a nyugdíjak reálértéke sem 2010-ben, sem a rákövetkező évben nem nőtt, sőt, volt olyan év, amikor 2,8 százalékot buktak a nyugdíjasok - igaz, ez pont a kormányváltás idején történt, 2010-ben, amikor az év eleji emelésről még a Bajnai-kormány döntött.
Tavaly azonban megtört a jég, és ha minimális mértékben is, de emelkedett a nyugdíjak reálértéke. A 0,2 százalékos ütem persze nem nevezhető szédítőnek, de ha a munkaképes korúak által ugyanabban az évben szerzett keresetekhez viszonyítjuk, akkor nem mutat rosszul. A nyugdíjak relatív pozícióváltozása, vagyis amennyivel jobban jártak 2012-ben a reálkeresetekhez képest, elérte a 3,8 százalékot. Ez a korábbi években fordított előjelű volt, a reálkeresetek relatív pozíciója 2-4 százalékkal volt jobb, mint a nyugdíjaké. A magyarázat pedig az, hogy az évek zömében a nyugdíjasok fogyasztói kosara szerint számolt infláció magasabb volt, mint a keresőké.

A Monitor rovat cikkét keresse a Figyelő 40-dik számában.