Fénymásoló-gépet vegyek otthonra, vagy inkább erre szakosodott üzletbe másoljak a jövőben is - talán leginkább ezzel a hasonlattal lehet egy háztartás szintjére lefordítani a paksi bővítés dilemmáját, ami körül az elmúlt hetekben ismét éles vita bontakozott ki. A fő kérdés ezúttal az volt, hogy vajon olcsó, vagy drága nukleáris energia, az érvütköztetések apropóját pedig egy tervezett angliai atomerőmű-projekt adta, ahol a britek a jelenlegi piacinál jóval magasabb garantált árat ígértek a beruházónak. A témára politikusaink is ráharaptak: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) illetékesei az elmúlt hetekben több arra vonatkozó kérdést is kaptak a parlamentben, hogy mennyibe kerülhet a tervezett bővítés, illetve az új reaktorokban termelt áram. Érdemi választ azonban a projektért felelős szaktárca nem adott, csak annyit közöltek, hogy az új beruházások esetén az atomerőmű versenyképes költségszintet biztosít.

A Figyelő 48. számának cikkében azt járjuk körbe, hogy miért nem lehet ezt ilyen egyértelműen kijelenteni, és megmutatjuk azt is, hol szokott elcsúszni az állami döntéshozók kalkulációja.