A kamatvágással az ECB maga is beszállt a devizák világháborújának nevezett globális jelenségbe. Ebben a központi bankok fizetőeszközük gyengítésével próbálják meg a gazdaságot élénkíteni. Az elmúlt hetekben az európai nagyvállalatok egy újabb sora, köztük a Lufthansa és a Moet Hennessy Louis Vuitton, hibáztatta az erős pénzt rossz eredményeiért. Az infláció négy éves mélyponton van, a szeptemberi 1,1 százalék után októberben 0,7 százalékra mérséklődött. Ez durván az egyharmada az ECB 2 százalékos hosszú távú céljának. A gyengécske gazdasági teljesítmény pedig az árak veszélyes csökkenésével fenyeget. Ideje volt tehát a monetáris lazításnak, Mario Draghi még a defláció előtt megszólaltatta a vészcsengőt - vélekednek elemzők. A piacokon ugyan nem számítanak arra, hogy a következő hónapokban tovább vág a jegybank. Ilyen alacsony kamatszintnél azonban már mindenképpen számolni kell azzal, hogy eszközei fogytán, esetleg nem-konvencionális eszközökkel is élhet majd az ECB, például kötvényvásárlásokkal.

SEGÍTSÉG A PERIFÉRIÁNAK
A kamatvágás előnyei között említhető, hogy az segít az adósságválság által leginkább sújtott országoknak, így a görögöknek, a portugáloknak, az íreknek és a spanyoloknak is. Ezek az országok eddig azzal küzdöttek, hogy önálló monetáris politika híján nem tudták devizájuk leértékelésével meglódítani exportjukat.

Az ECB lépése a magyar pénzügyi vezetés számára is teremt manőverezési lehetőséget. Az MNB irányadó kamata jelenleg 3,4 százalék. A jegybank kamatcsökkentésének nincs alsó határa - nyilatkozta Palotai Dániel, az MNB monetáris politikáért felelős igazgatója egy közelmúltban tartott sajtótájékoztatón. Ez persze az ECB döntése előtt volt, amelynek nyomán így további 25 bázisponttal nőtt a forint és az euró kamat közötti különbség. Az MNB az utóbbi időben szakított a hagyományos, 25 bázispontos lépésekkel, elvben most már akármennyivel változtathatja az irányadó kamatot. Matolcsy György még a nyár közepén közölte, hogy 3-3,5 százaléknál lehet vége az MNB kamatvágási ciklusának.