Fair volt. Nyílt versenyben nyertek. Nem tiltotta a kiírás, hogy külföldiek is indulhassanak. A magyar sajtó is ezt rágja azóta. Ez a legjobb országimázs. Sokkal több haszna van, mint amikor a magyar kormányzat a külföldi médiát próbálja meggyőzni arról, hogy a nemzeti együttműködés rendszere mégsem az ördögtől való antidemokratikus rémálom. Az meddő próbálkozás. A sajtó nem így működik. A helyreigazítást, ha megjelenik, mindig többen elolvassák, mint magát a cikket. A magyar árnyékszínház a piacra dolgozott.

Brit szimbólumokból álló produkciójuk elsöprő sikert aratott. Vajon itthon elsöprő sikert aratott volna, ha magyar szimbólumokból álló produkciót adnak elő? Ki tudja? De nem is ez a fontos. És nem is az, hogy ezt a csapatot korábban simán kivágták egy magyar tehetségkutatóból. A valóban fontos az, hogy nem adták föl. És ha itthon nem kellettek, akkor mentek külföldre. A nagyobb és a tisztább piacon érvényesülni. Volt bennük vállalkozó kedv.

Tetszik vagy nem tetszik, de az ilyen események sokkal jobban befolyásolják az országimázst, mint bármilyen kormányzati propaganda. A miniszterelnök aktív szerepet vállalt a mostani védekezésben. Legalábbis kommunikációs szempontból ez volt nyilván a cél. A tavaszi hóhelyzet után muszáj volt megmutatni, hogy van még legény a gáton. Lapzártánkig a kabinet egyelőre meglepően jó kommunikációs érzékről tett tanúbizonyságot. Nem használták fel ugyanis propagandacélokra annak a több ezer önkéntesnek a munkáját, akik homokzsákot töltöttek és rakodtak a gátakon.

Túlságosan ízléstelen lenne ezt is a nemzeti együttműködés rendszerébe beilleszteni. Bár simán el tudjuk képzelni, hogy mire lapunk csütörtökön megjelenik, már a bajban egy emberként összefogó magyar nemzetről vizionálnak a politikusok. Ez komplett hülyeség. Semmi köze nincs a politikának ahhoz, hogy a kigyúrt edzőterem-töltelék lapátolja az otthonkás nénike által tartott homokzsákba a homokot. Az erről készülő képek és tudósítások viszont bejárják a világsajtót, és szintén javítják az országimázst.

Mint ahogy az országimázs részét képezik ma már a romkocsmák is. Benne vannak minden rendesebb útikönyvben. Tódulnak is csapatostul a turisták. A lakóknak persze nem tetszik az utcai bulizás. Tulajdonképpen meg is lehet érteni őket. Még akkor is, ha néha túlreagálják a helyzetet. Attól biztosan nem nyugszanak meg, hogy a helyhatóság és a kocsmák megállapodtak. Abból a fejenként 20 forint befizetett adóból olyan túl sok a környék fejlesztésére sem jut, ez tény. Majd felemelik. Egészen addig, míg már nem éri meg romkocsmát üzemeltetni. Akkor majd az önkormányzat átveszi ezeket. Hiszen részei az országimázsnak. Stratégiai fontosságú létesítmények. Így be kell emelni őket a nemzeti együttműködés rendszerébe.